Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1928
8 emlékezésnek szemtanúi. A kicsinyek örülnek a jelennek, a szülők visszagondolnak a múltra, a saját gyermekségükre, egy röpke pillanatra maguk is gyermekekké válnak és elfelejtik az élet ezernyi gondját. Hát a Mikulásnap és az esztendőnek sok-sok nevezetes napja (készülődés a nagy ünnepekre, családi és helyi szokások betartása, szülők nevenapja, születésnapja és az azzal járó soksok izgalom, öröm, ajándékkészítés stb.) mind olyan határkövek, melyeket a gyermek sohasem felejt el. Felnőtt korában pedig, Isten a megmondhatója, hogy lelkének szárnyai hányszor szállnak rá ezekre a határkövekre megpihenni... eltűnődni és egy- egy könnyet letörülni... De jaj annak a gyermeknek, akinek a modern és ferde nevelés miatt még annyi sem jutott osztályrészül. Az előrelátó édes anya gyermekének vallásos nevelését korán kezdi, mert tudja, hogy ezzel együtt hatalmas erkölcsi támaszt is adott neki, melyre az életben legnagyobb szüksége van. Lelke megtelik a legnemesebb érzésekkel, melyek felemelik őt embertársai fölé. Az élet pedig sodorhatja a világ bármelyik sarkába, ismeretlen nemzetek közé, mégsem lesz elhagyatva, mégsem lesz egyedül, mert mihelyt bemegy a templomba, már ott várja egy ismerős arc, a legigazabb barát, aki feléje nyújtja segítő kezét... Az édes anya állandóan figyelje gyermekeinek lelki fejlődését és az itt-ott mutatkozó fattyúhajtásokat már zsenge korában nyesegesse le. Követelje meg gyermekeitől, hogy mindig őszinték legyenek hozzá, valótlanságot pedig soha ne mondjanak. A jól nevelt gyermek, még ha rossz fát tett is a tűzre!, megvallja édes anyjának, aki szeretettel oktassa ki, hogy hasonló esetben mit kell tennie. Ha a gyermek tudja, hogy minden bajában az édes anyja szerető szívvel siet a segítségére, mindig őszinte lesz, sohasem fog valótlant mondani. Ha azonban a legcsekélyebb hibáért is kíméletlen durvaságban van része, félelmében hazuggá válik. Ez a súlyos hiba később szokásává lesz. A durvaság nem nevelési eszköz. Vájjon az ilyen körből kiszabadult gyermek mit visz magával az életbe? Jó példát? Kedves emlékeket? Egyiket sem! Hanem visz magával egy keserves tanulságot — azt, hogy ő más legyen a saját gyermekeivel szemben. Az ilyen gyermek hamarább kibontja szárnyait, mint más és igyekszik szabadulni a szülői háztól.
