Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1928
14 kereszt« igazgatóságának kiküldöttje. Múlt év julius elején hat éves találkozóra gyűltek össze régi tanítványaink. A találkozón megjelent Nagy Gabriella ny. igazgatónő és a régi tanári testület minden tagja. Julius elején meglátogatta iskolánkat Metzingh Lajos felügyelő igazgató úr. 9. Zrínyi Ilona önképzőkörünk céljának megfelelőleg működött Tóthné Bayer Ilona tanárnő vezetése mellett. Alakuló értekezletét a kör szeptember hó 13.-án tartotta meg. A tisztikar tagjai voltak: Schlesinger Kornélia IV. o. növ., titkár; Fülöp Ilona III. o. növ., titkárhelyettes; Pál Margit IV. o. növ., első jegyző, Tóth Karolin IV. o. növ., másodjegyző; Selinko Józsa IV. o. növ., pénztáros. A kör 10 rendes gyűlést tartott, melyeken növendékeink a magyar irodalom remekeit szavalták, továbbá szabadelőadásban, szép olvasásban, énekben, zenében, versenydolgozatok fogalmazásában, versenyszavalásban gyakorolták magukat. Schlesinger Kornélia »Az anyai szeretet« cimü dolgozatával 5 pengő pályadíjat nyert. A rendes gyűlések közül különösebben említésre méltó a február 28.-án tartott Vörösmarty-délután és az április hó 18.-án tartott Arany János-délután. Diszgyülést tartatott október 6.-án az aradi vértanuk emlékére; december 6.-án, a Kormányzó úr őfőméltósága neve- napján, március 15.-én, a szabadság ünnepén és május 25.-én, a világháborúban elesett hősök emlékére. Az »Ifjúsági Vöröskereszt Csoportot« nagy buzgalommal vezette Filipi Józsa tanárnő. A csoportnak 70 tagja volt, kik közül a tisztikarba Bálint Irén IV. o. (elnök), Síkos Jolán IV. 0. (titkár), Kovácsics Jolán IV. o. (pénztáros), Heckenast Józsa 1. o., Kutliy Sarolta II. o., Zsargó Zsófia III. o., Rónay Gizella IV. osztályos növendékek (intézők) választattak be. »Csak az önzőnek nincs vigasztalása a földön« — mondja nagy Írónk, Eötvös József. Bármilyen szegény és szerencsétlen legyen is valaki, segíthet másokon, örömet szerezhet másoknak és ezért a jóleső örömért érdemes élni. A cselekvő jótékonykodáshoz igyekeztünk az Ifjúsági Vöröskereszt keretében a gyermekeket hozzászoktatni, még pedig olyanformán, hogy a gyermek ne a szüleitől kérje, hanem a saját munkájával keresse meg azt az összeget, amellyel embertársainak segítségére siet. Ezt a célt szolgálták a hetenkénti úgynevezett munkadélutánok, amikor a növendékek szorgalmasan kézimun
