Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1925

9

képzettség által jogot követelhessen magának a munkára, mellyel tisztességesen fenntarthassa magát. A megélhetés eszközeit kell megteremtenünk leányainknak, hogy ne legyenek kénytelenek csak varrással vagy ennél durvább munkával tengetni életüket“. A megélhetés, a pályák megnyitásának érdeke azonban nem akadályozta meg helyes Ítéletét; naplójában olvassuk : „Amig kedély és vallásosság teszik a nő valódi értékét, rendeljen a Mindenható neki bármi sorsot, ha Isten szeretetének élénk hitével van eltelve, az élet minden végzetét elbírja majd viselni anélkül, hogy kétségbe esnék, sőt lelke derűjét is meg tudja majd őrizni“. A kedély és vallásosság oszlopának azonban a műveltséget tartotta.

Ebből a szükségérzetből született meg 18ö8-ban a polgári leányiskola. A cél az volt, hogy a társadalomnak és a családnak művelt nőt neveljen. Nem előkészítőnek szánták, hanem lélekkiépítö- nek. A növendék megkapta benne mindazt az ismeretet, amire az életben szüksége volt: bizonyos mértékű tudást és gyakorlati ügyességet. A tudás megadta neki a képességet arra, hogy magát a családban, a társadalomban, a hazában és az emberiség egyetemében el tudja helyezni. Megismerte hazáját, megtanulta szeretni történetében, irodalmában, földrajzában és alkotmányában, megismerte a saját emberi kötelességeit Isten, embertársai és önmaga iránt és megismerte a világból, az idegen világból mindazt, amire a maga élete folyamán szüksége lehetett. Istennek, a hazának és az emberiségnek szolgálni: ezt szívta magába életfeladatul; erre nevelte később gyermekét, ezt igyekezett megvalósítani a saját munkájával.

Vájjon változott-e a hivatása máma ? Igaz, hogy az élet terhe nagyobb munkát követel ma a nőtől, több feladathoz állítja oda, erősebben leköti a megélhetés gondja, jobban igénybe veszi az érvényesülés küzdelme, — igaz, hogy a kultúra is fejlődött, ismeretünk szinte olyanféle új világokkal gazdagodott, mint a nagy földrajzi felfedezések korában, — de mi úgy érezzük, hogy a cél ma is a régi: derék, tisztességes, Isten- és hazaszeretö, dolgos leányokat nevelni. Leányokat nevelni arra, hogy e megtépett hazának otthonait nemes női erényekkel díszítsék és arra, hogy tudjanak becsülettel dolgozni önmagukért, családjukért, hazájukért. Lehet — nem lenne időszerű ma erről a lehetőségről részletesen szólanom —, lehet, hogy tananyagban és így évfolyamokban is bővülnie kell e cél érdekében iskolatípusunknak, de az bizonyos, hogy maga a cél ma sem változott s ha ezt a célt ilyen jól kitűződnek látjuk, kétszeres liálá-