Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1914
I. Az 1914—15. tanév. Kedves Gyermekek ! Lezárult fölöttünk az 1914—15. tanév, mely örökké emlékezetes lesz a lelkűnkben azon mérhetetlen fájdalmak, szenvedések és izgalmak miatt, melyek úgy a nemzetünk ifjait, mint öregjeit, szegényeit és gazdagjait szivén találta. Részesei voltunk egy a világ legvéresebb háborújának. Mindnyájan tudjuk, hogy milyen tragédia okozta annak kitörését. Elvették trónörökösünk életét, hogy a régóta lappangó hódítási vágy kielégítése céljából támadásra késztethessenek bennünket, hogy így a túlerő által legyö- zetve, megtörjék úgy a mi, mint hü szövetségesünk hatalmát, életerejét, jövőbeli biztonságát. Megtámadták ellenségeink a mi édes hazánkat is, hogy elvegyék oltalmazó bérceinket, gabonát rengető áldott termőföldjeinket. De az igazságos Isten mellénk állt, hogy igaz ügyünket védelmezhessük. A szent harag felébredt minden hazafi szivében, akik hősies lelkesedéssel sorakoztak a büntető zászlók alá az első hivó szóra, hogy épségüket, vérüket, sőt életüket adják a drága földért, amit őseink vére szentelt meg és tett annak idején termékennyé, midőn megszerezték azt nekünk, késő utódoknak. De amint a férfi sietett hazafias kötelességét telje- teni, úgyszintén megmozdultak a gyengébb női karok is, hogy a hazának szolgáljanak. Mindenki elvégezte a maga hazafias munkáját szeretettel, hűséggel, odaadással. Mert 1*
