Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1909
13 fölött a déli rész magaslatán mégegyszer megállottunk ; tekintetünk csodálattal pihent meg a gyönyörű őszi tájon; majd elszállt a messzeségbe, vissza a fényes múltba, midőn még fejedelmi vendégeik járták be e helyeket fényes kíséretükkel. Talán épen erről a helyről tekintett szét honalapító Árpád, az általa meghódított országon . . . Lelkünket megihlette a múlt, szivünkből előtört az érzés s felcsendült ajkunkon örökszép himnuszunk: „Isten áldd meg a magyart!“ Most gyorsan elbúcsúztunk szives vezetőink és vendéglátóinktól : fötisztelendö Mórocz Emílián alperjel, dr. Erdélyi László főkönyvtáros és Stengi Polykarp szentmártoni plébános uraktól, — kiknek e helyen mégegyszer hálás és mély köszönetét mondunk azon kedves és maradandó emlékű lelkiélvezetért, melyet nekünk az ott töltött órákban nyújtani kegyesek voltak és visszasiettünk a faluba. A vendéglőben már várt ránk a megrendelt ozsonna, melyet a legvidámabb hangulatban, cigányzene mellett költöttünk el. Majd a Rákóczi-induló hangjaival megindultunk az állomás felé, mégegyszer búcsút intve Pannonhalma felé, melynek ablakaiban egymásután kigyúlt a fény, mintha viszonozni akarták volna búcsuüdvözlésünket. 7,10 órakor vonatunk beérkezett a pápai állomásra, ahol hozzátartozóik már váriák a kis kirándulókat, kik egy kellemesen eltöltött nap emlékével, hasznos ismeretekben gazdagúlva tértek vissza otthonukba. Markhót Angéla.
