Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1905
4 ember kell: úgy a tanítói pálya is azok közé tartozik, még pedig első sorban. E pálya áldozatot követel munkásaitól: odaadó, fáradságot nem ismerő lelkesedést, bizonyos tekintetben lemondást, lankadatlan szorgalmat és mindenek felett szelíd türelmet. Azonban a tanító buzgósága mellé, hogy munkája sikeres legyen, egy másik tényezőnek is csatlakozni kell. Ez a család közreműködése. Azért is a gyermek-lélek sikeres fejlesztése körül, nem lehet eléggé hangsúlyozni az iskola és család egyöntetű működését. Megbecsülhetetlen eredményt lehetne elérni, ha a szülő és tanító a gyermekekről szerzett tapasztalatait kicserélné, megbeszélné, mert csak így lehet megismerni minél több oldalról a gyermek lelkét, annak erejét, gyengeségeit, hogy alkalmazkodni lehessen annak egyéniségéhez. A mai kor, a mai társadalom mind többet kiván a nőtől is, sok hasznos pálya áll nyitva előtte, amely pályára az alapvető és előkészítő munkát a polgári iskola van hivatva teljesíteni. Ezért fontos, hogy miképen fogja fel és teljesíti az intézet feladatát, hogy miképen érdemli meg azt a bizalmat, melyet a szülök beléje helyeznek, rájuk bízva gyermekeik lelki-testi erejének fejlesztését, hogy az élet nehézségeinek, küzdelmeinek befogadására képessé téve őket, azok fölött győzedelmeskedni tudjanak. Nyugodt lelkiismerettel zárhatom be e tekintetben 10 havi munkásságunk idejét, mert az iskolát mindenkor a legjobb szándék, nemes feltevés és minden jóra való törekvés vezette útján úgy a múltban, mint a jelenben is, amely időszakról alább következő jelentésemben fogok a rendes szokás szerint beszámolni.
