Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1900

Útközben homályos sejtelmek ébredtek lelkemben, ismerős ablkok suhantak el mellettem és érintésökre a homály oszladozni kezdett, világok gyultak itt is, ott is, mígnem az emlékek letarolt puszta mezeje benépesült. Egymásután kerestek fel emlékeim, melyeket az idő szekerén bolyongva elhagytam. Hívogattak és én, szivemben ez emlékezés szent érzésével, követtem őket.

Küzdelmes utón vezettek az emlékek egy kis városkába, szent volt a czél, miért a küzdelem folyt, a zászlót ősz bajnokok emelték, rajta e számok: 1875. s a jelszó: népnevelési emelni templomot a tudománynak! nevelni nőket a magyar hazának! A zászló köré kicsiny, de lelkesült sereg csoportosult, követtem őket én is, bolyongva járt, keresve tárt kaput, hol bevonulhasson és szerényen húzta meg magát egy elhagyott otthonban, de a fáklyát meggyujtotta, amely világolt, fényével bevilágitva 25 év- küzdelmes munkáját.

(A meghalt három elnök arczképe felé fordulva, lelkesült hangon beszél

hozzájuk.)

Előttem lebeg ősz bajnokok, lelkes vezérek, elszállt lelhetek, látom törekvő harczolástok. Munkátok gyümölcse az utókoré, de feledni nem hagy az emlékezet és fen- tartja emléketek a szelid kegyelet.

Kegyelet.

(Meghatott szelídséggel az arczképek felé fordulva beszél.)

Kegyelettel hajlom meg előttetek ősz bajnokok, kiknek elszállt lelke itt lebeg a lezajlott 25 éves munka zárókövénél.

Te, ki életedben az ifjúságot vezetted be a történet világába, úttörője voltál a nő magasabb nevelésének s vezetője lettél egy kis csapatnak, lelkesítője a küzdelemben, szerető szigorral biztatója a munkában. A munkát megkezdted bár, de gyengülő erőddel be nem fejezhetve, átadád azt a második vezérnek, ki felvevéd a harczot s szelid lelked nyájasságával, áldozatkészséggel küzdöttél tovább, munkára emelve a kart, bátorítva a csüggedőt.