Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1898
8 az örök nyugalom vigaszát, s millió magyar lélek lett vigasztalan. Árvaságra jutott a magyar nemzet, meghalt a mi jóságos, a mi szent, a mi felséges Nagyasszonyunk ; Ausztriának meghalt császárnéja, Magyarországnak meghalt királyi őrangyala. Fájó és nehéz kötelességem e nagy veszteségűnkró'l emlékeznem, de fájóbb és szomorúbb kötelesség terhe nehezedik reám, hogy leírjam a lehetetlent, hogy hirdessem a hihetetlent; hogy igaznak, valónak, megtörténtnek mondjam azt, a mit bekövetkezhetó'nek senki sem hitt volna, hogy a mi jóságos királynénkat meggyilkolták ! Meggyilkolták őt, a ki egész életét nemzetek és egyesek boldogitásának, ellentétek elsimításának, ellenségeskedések megszüntetésének szentelte. Őt, a kinek felséges homlokát minden koronánál fenségesebb, de nehezebb övezte, az anyai szerétéiből fakadt fájdalom koronája. Azt a nemes, azt a fájdalomtól megszentelt beteg szivet, mely a Genfi tó partján dobbant utolsót, mért kellett a vértanuság hét tőrdöfése mellett egy nyolczadik- nak is általjárni, hogy halálra sebezze vele ; mért kellett égi küldetését beteg szivének vérhullásával megjelölnie ? A ki vigasztaló mosolyával közeledett a szenvedők felé, mért kellett ahhoz az elkeseredésből fakadó gonoszság vak gyűlöletének közeleduie ? Megrendülve, tanácstalanul állunk és lesújtva hajiunk meg a gondviselés felemelt karja előtt és segélyért fordulunk a Mindenhatóhoz, hogy tartsa meg bennünk a benne vetett bizalmat és erőt a sors ilyen kegyetlenségének láttára. És vak bizalommal fordulunk a minden bölcseség kezdetéhez, mert érezzük, hogy ily nagy csapásokban úgy egyeseket, mint nemzeteket csak a gond-
