Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1898
21 jó, e nemes, e szent szivet, hozzá nem méltó érintés viszi a szabadulás hazájába. De az irgalom atyja nem hagyta el megfáradt gyermekét, mert a démon keze által átdöfött sokat szenvedett szívre Isten rátette enyhítő kezét és ez érintéstől utolsó útját a boldogabb hazába fájdalom nélkül járhatta meg. Csendes, megadással teli életéhez méltóan, nyugodt, szelíd volt annak ellobbanása s kérdésére, hogy mi történt vele, már a túlvilág tiszta fénye világosította fel, lelke elhagyva a szenvedés honát, elszállt oda, hol nincsen fájdalom. Lerakta immár töviskoronáját az Ur zsámolyához, nem vérzi többé elborult homlokát, a fájó sebhelyeket annak lelke csókolja, kiért viselte itt e földön. A szúró tövisek édes érintéssé váltak az örök egyesülés boldogsága által. Es most ott állsz nagyszivü Nagyasszonyunk a Mindeneket intéző előtt, hogy a legszentebb fájdalomban megtisztult lelkeddel ott is őrizője légy szeretett magyar népednek. Töröld le hát én nemzetem a bánat mellől a kétség- beesés könnyeit, nem leszel elhagyatva, meri bár nincs a földön angyalunk, de van szószólónk az égben. Nagy Gabriella. III. Előléptetések az iskolánál. A jelen tanévben is örömmel jelenthetem, hogy iskolánknál két tanerő részesült a nm. miniszter ur kegyessége folytán előléptetésben. Ugyanis Baráth Mária kézimunka tanítónőt az 1898 decz. 17-én, 87302 sz. a. kelt rendelettel a XI. fizetési osztály első fokozatába
