Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1895
I. Igazgatói jelentés. A jelen tanévvégével a 21-ik iskolai év záródott be mögöttünk, s nem minden szomorúság nélkül teszem hozzá, hogy még mindig a régi, most már éppen nem alkalmas épületben. Ehhez járul még, hogy az évi jelentésemben is csak reményemet fejezhetem ki a biztos állítás helyett arra nézve, hogy végre is ténynyé vált az iskolaépület telkének megállapítása. De ha a régi kopott, hogy úgy mondjam rozzant iskolaépületben vagyunk is kénytelenek szép hivatásunkat teljesíteni, kötelességérzetünk és munkakedvünk nem ismert csüggedést. Fokozta a munkakedvet az a körülmény, hogy daczára annak, hogy iskolahelyiségünk sem a tanügy, sem az egészségügy szabályainak meg nem felel; ez évben sem csökkent növendékeink száma, só't szaporodott annyival, hogy helyszűke miatt kénytelen voltam növendékeket visszautasítani. Ez évben érte el tehát növendékeink tömege a legmagasabb létszámot. Ez a felkarolás enyhiti a hosszas várakozás és a sok hiány miatti kellemetlenségeket és teszi azokat könnyebben elviselhetővé és várjuk csüggedetlen reménnyel, erős hittel az újabb, megfelelőbb és alkalmas helyen való épület felállítását. A jelen tanév története gazdag volt a változásokban, különösen a tantestület személyzete körében. Első sorban említem az intézetnek 18 év óta lelkiismeretesen működő tagját, Aigler Erzsébet úrnőt, a kézimunka és háztartás- tan tanítónőjét, kinek difteritis következtében annyira l*
