Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1895
— 23 — István, Bethlen Gábor, Thököli felkelései hős szabadság- harczok voltak s hogy 1. Miksa, Rudolf, II. Mátyás, 1. és ITT. Ferdinand kormánya alatt török vagy német uralom alá nem hajlott agyonkinzott hazánk, egyedül az erdélyi szabadság-hősöknek köszönjük, kik nem kímélték hazaszeretettől lángoló drága vérüket ontani hazájukért, hogy azt megóvják sértetlen függetlenségében, szent szabadságában. Egy hálafoliászszal áldozzunk emléküknek! Súlyosan pihent már rajtunk az Isten büntető keze, felemelte újra a másikat, azt, melylyel segíteni szokott. 1683-ban, mikor a török sikertelenül ostromolta Bécset, az erdélyi és magyarországi seregek uj erővel, uj bizalommal siettek a királyi zászlók alá. Nagy, nehéz volt a feladat, dicsőséges a czél Budavár visszavétele, mely megdobogtatta a nemzet szivét. Az 1686. év június havában kezdték ostromolni Budavárát hősies elszántsággal, lázas lelkesedéssel, mely nem lohadt a két hónapig tartó osrrom alatt, inig szept. 2-án az utolsó roham alkalmával elhullt a török vezér s az őrség java. Lépésről-lépésre drága véren vette meg a tért az ostromló sereg s midőn a vár kapuja megnyílt, az első magyarok térdreborulva csókolták a földet s örömkiáltásaik közé hálaima vegyült, midőn a letépett félhold helyébe a nemzeti lobogót kitűzték. Felszabadult az ország szive, magyar szó hangzott ős Budavárában, uj erőre, vitézségre buzdította ez a nemzetet.. Félelmes viharként csapott le a törökre, űzte, pusztító tta édes hazaföldjéről. A szenvedések pohara még nem telt be . . . megküzdőit már a nemzet testvérháborukkal, vad tatárral, pusztító törökkel, de mindig méltó maradt önmagához, méltó Árpád dicső nevéhez • , . de most, az ország köze-
