Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1895

- 22 — minden magyar szív fájdalmára, majd másfél századig len­gett azon. Száznegyvenöt évig volt török az ur Magyarhon szi­vében. Száznegyvenöt évig parancsolt idegen szó az őse­inknek vérével megszerzett földeken. Idegen nép, ellen­sége magyar földnek, magyar népnek, az taposta másfél­századon át gazdag rónáinkat, bársony mezőinket. Idegen kéz barbár módon pusztította századokon át emelt mun­káját a magyarnak. Az ország gyöngye, szép fővárosunk műveletlen, barbár nép otthona volt, mely nem kímélte sem szépségeit, sem emberi alkotásait. Szentségtelen ke­zekkel dúlta fel drága templomainkat, áruházakká ala­kítva azokat, kufárasztalokul használta a temető márvány síremlékeit. Az épületek elhanyagolva, megrongálva; az ablakok sárral, kővel, szalmával berakva; korom, moha fedi a lakatlan patotákat; égető fájdalom fogja el szivün­ket e kép láttáta, mit szenvedett e föld, mit szenvedtek íiai. S pedig nemzedékek támadtak és hunytak el, kik nem ismertek mást annál a borzasztó állapotnál, melyre mi most fájdalomtól elcsavart szívvel gondolunk. Csellel, gyéva csellel jutott Budavár török kézre, gyenge nőt, ártatlan gyermeket űzött ki onnan a pogány. Szapolyay J. özvegyét, Izabellát kis fiával, János Zsig- monddal, ki első fejedelme lett az országtól 1556-ban különvált Erdélynek. Bár Erdély különválása hozzájárult Magyarország feldarabolásához, a Gondviselés őrködő kezének jótékony intézkedése volt. Mert, hogy a magyar nemzet életének legnehezebb küzdelmeiben a vallásharczok alatt megtudott menekülni az erőszakos német és török befolyástól, azt egyedül Erdélynek e kis bérezés ország lelkes magyerságának köszönhetjük, mely másfél századon át védbástyája volt a magyar nemzetiségnek. Bocskay

Next

/
Thumbnails
Contents