Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1895
Megnyitó beszéd. Elmondatott a pápai, áll. s. k. polg. leányiskolának, hazánk ezeréves fennállása alkalmával tartott ünnepélyén. Kedves növendékeink! Széles e hazán, a négy folyó és három bérez Ilonában, egy érzés lelkesíti, egy érzés hatja most át ti magyar főurtól, a magyar koldusig a sziveket. Közös kegyelmet köszön, közös boldogságért ad hálát a magyar ember Istenének. Egy szívvel, egy lélekkel ünnepelnek: városok, falvak, a nemzet apraja-nagyja, Magyarország ezeréves születésének évfordulóján. Millió szem örömsugára világítja meg e napokat, millió ajk zeng hálaéneket a világ-űrbe, hogy mindenek előtt látható és hallható legyen Magyarország gyermekeinek öröme, édes anyjuk hosszú élete felett. Ennek az ünneplésére jöttünk össze ma mi is, kis növendékeink, hogy mint egy testvérek, együttesen örüljünk és hálát adjunk a Mindenhatónak azon boldogságért, hogy közös édes anyánk, imádott hazánk ezeréves fennállását megérnünk engedte. Ezerév, nagy idő, de nem oly hosszú egy nemzet életében, hogy e szám maga lelkesedést ébresszen. Nem is egyedül ez az, mi büszkeséggel, lelkesedéssel tölti el szivünket e napon, hanem az az életre való renditlietlen erő, megtörhetetlen akarat, melyet nemzetünk, e hosszú időn átélt sok szenvedés alatt mutatott és, hogy a nehéz küzdelmek daczára meg nem gyengült, hanem folyton / erősödve, haladt megkezdett utján a czél felé. Es a czélt most elérte, diadalmasan, fényesen, mert Magyarországot ismeri minden művelt nemzet, s régi ellenségei, a nagy hatalmasságok, tisztelve és becsülve hajolnak meg nagy ünnepén, a kis szabad Magyar haza előtt.
