Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1877

9

tanulmányok még a kitűnő észtehetségnek is mihamarabb csömörletesekké válhatnak, s a növendéknek összes szellemi képességei hanyatlásnak, salnyulásnak indulnak. Vagy talán akár a német, akár az angol, akár a francia, vagy együtt kettő vagy mindhárom nyelvnek a nevelőnőtöl beszédben való elsajátítása már minden tudományt magában foglal? Bizony nem, még ha az a zongorajátékkal s némi kézi-munkában való jártassággal lölereszlelik is. Valóban az ily, — nevelőnővel összeházasított nevelés nem egyéb humbugnál , körülburkolt ürességnél. Mert tán Angol-, Franczia- és Németország kapacitásai, szellemes és képzett női jőnek mind honunkba nevelőnősködni? Nem épen, sőt alig vélünk sokat tévedni, ha állítjuk, hogy jórészben az otthon élhetetlen, a kalandos életet hajhászó, dologiakul, kétes-erkölcsű, a családi boldogságot feldúlt, a szív legszebb földi reményében csalatkozott kandi nők cserélik föl hazá- jokat a miénkkel, hol csak az újságban kell elhireszlelletni- ök, s a gouvernanle szerep mindjárt készen van számukra; hiszen ők arra képesek — a művelt külföld megszülte őket. Boldogok mi, könnyen hivöek, kik nagynak tartjuk mindazt, mi nem honi! . . Ellenben mennyire szánandók azok a németek, angolok, franciák, kik tudományosan művelt honleányaikat hivatásuk szerint nem alkalmazzák; de elbocsátják legjobb (?) erőiket — idegen földre (?)!

De ha jó névben álló nevelönöképzö-inlézelből ajánl- tatnak a gouvernante-ok ? Hát ezek ellen csak az a kifogásunk, hogy ők német, francia, angol nevelőnőknek igen kiképezlettek, de magyarnak nem. Pedig nézetűnk szerint a magyar leánynak először is magyarnak kell lennie. ..Idegen nyelvel tanulni szép és hasznos, de a hazait tudni (tehát nem csak beszélni) kötelesség.“ A nemzet nyelvében él. Erkölcsei, szokásai, élet- és gondolkodásmódja, viselele teszik önálló fogalommá.