Iparos- és Kereskedőtanonc-iskola, Pápa, 1910
5 lelkű közönségét azért a ritka áldozatkészségért, amellyel ez iskolát létesítette és ezáltal egy közhasznú és eminenter kulturális cél előmozdítását lehetővé tette; mert hamis az egyik jónevíi honatyánknak az utolsó kultuszvita alkalmával elhangzott ama állítása, hogy: „a kultúra a felsőbb iskolák és egyetemekből sugárzik ki“, sőt erős meggyőződésem, hogy a népoktatás képezi azt a termőtalajt, amelybe a kultúra csemetéit kell elhelyeznünk, és sehol sem szükséges annyira ennek a talajnak minél intenzivebb megművelése, mint éppen hazánkban. Váljék tehát ezen új otthonunk oly termőfölddé, amelyben egy értelmes, intelligens és a mai nyugot- európai igényeknek megfelelő, erős iparos nemzedéket nevelhessünk e hazának. Ezen cél eléréséhez kérem Istenem segítségét; valamint szeretett kartársaim, igen tisztelt elöljáróim és városunk nagyérdemű iparosmestereinek szives támogatását. Igazgatói jelentés az 1910—11. tanévről. Szeptember hó 1-én kezdtük meg az iskolaévet az első tantestületi konferenciával, amelynek főtárgyát a tantárgyak felosztása és az órarend beosztása képezte. Miután méltóságos főigazgatónk, valamint nagys. szakfelügyelőnk a 6—8-ig való oktatást meg nem engedhetőnek mondta ki, hosszabb tárgyalások után elfogadtuk az ipartestület ajánlatát, hogy a közismereti tárgyak oktatása egyhuzamban történjék 2—6-ig, esetleg 7-ig, a rajz pedig lehetőleg vasárnap délelőtt végeztessék el. A tantestület ugyan nem helyeselte ezen beosztást, sőt aggodalmainak kifejezést is adott, de miután az ipartestület más városok (főleg a szomszédos Győr) példájára hivatkozott, el kellett fogadnunk.