Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1943

— 7 —

.ismeretes rpunka, a pontosság embeie volt. Ismeretes eljárása, minden csengetés után megálltiszobája ajtajában, figyelte, megindult-e mindenütt .a munka. Ha hiányt észlelt, nyomban .sürgetett. Nagyon kevés ügy kerülte el éber őrködését. Kis igazgatói irodája tudná megmondani, mit dolgozott itt reggeltől estig. — Az iskolai munkán kívül nagy érdeklődéssel vezette, irányította az ifjúsági Mária Kongregáció működését, sőt a hölgyek számára is ímegalakította azt. Éveken .át lelki igazgatója volt á Mária-Társulatnak is. Kezdeményezi a pápai hölgyek évi lelkigyakorlatát. .Főpásztora felfigyelt működésére: 1919. őszén egykori spirituálisa, Hanauer Á. István püspök hoeta el számára XV. Benedek pápa kitüntetését' — a pápai kamarássá kinevező okmányt.

Ez a lelkekért folytatott hosszú küzdelem 1938. őszén nyugodott meg. A szervezet elgyengült —, meg kellett válnia a tanári, igazgatói munkától. Csak a lelki vezető'dolgozott még — 1942. őszéig — »amíg csonkig égett a gyertya«. Aki mindig, mindenkinek rendelkezésére állt, aki kor moly kötelességeket látott 'a lelkek ügyében, annak világítania, égnie kellett, mint a gyertyának — tövéig. 'Erről nem mondott le, ettől- az Úr hívta .el.

Társai, tanítványai lelkében .fogalommá lett Wimmer (igazgató neve, példája.

Főigazgatója megköszönve a negyedszázados pedagógiai tevékenységét: »a magyar 'nőnevelés terén végzett áldozatos, lelkes, nehezen! pótolható eredményes munkát«dícsér. Főpásztora köszönő soraiban kiemeli: »Munkájában sohasem 'kereste a feltűnést, inem a külső szereplési vágy irányította 'tevékenységét, hanem a »csendes, zajtalan kötelességteljesítés. Egész szívét, 'lelkét átadta az (ifjúság nevelésének. Minden gondja, gondolatja a nevelésére bízott leányifjúság ügyének előmozdítása volt. Ebben.a munkában aztán nem ismert fáradtságot, inéin ismert pihenést. Tőle telhetőleg megtette kötelességét.«