Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1943
— 33 — derűsebbé, vagy legalább elviselhetőbbé teszi.»Igen fontos tehát a természetes részvét érzelmét kifejlesztenünk, nehogy a környezet hatására, a sok szenvedés láttára fásulttá legyenek és érzéketlenek, a mások nehézségeivel szemben. Sőt, arra törekszünk minden nevelői eljárásunkkal, hogy ezt a részvétet, mélyen átérzett, másokkal való együtt- szenvedést átitassa a krisztusi szeretet; és természetfeletti gondolkozás,- sál még ott is szeretettel .hajoljanak a szenvedőhöz, ahol a csak emberi irgalom visszariadna. Szeretnők úgy kiengedni az intézetből növendékeinket, hogy elvükké váljon: »Aki ad, gazdag: nyomort enyhít, kedélyt pzabadít fel, gondot űz el, elcsigázott léleknek adja vissza az emberekbe vetett hitet, családba 'derít napfényt, könnyet szárít, — s hogy életé éjtszakáját világítsa az Ür ígérete: Irgalmasságot nyert, mert irgalmasságot cselekedett«. Az intézeti élet kapúnyitogatás, felfigyeltetés — majd lélekizzítás a jövendő tevékeny életre. Ezért a szociális élet első állomása — szép és segítő együttélés társainkkal .Ez lehetővé teszi az összefogást és felhasználja a jótetthez'az alkalmat,,másoknak is segítséget nyújt. Az idei évben s legtöbbször azoknak ‘juttatták szeretetük morzsáit, akik életük? kockáztatásával szerettek mindnyájunkat. Nagy buzgósággal gyűjtötték a sebesült, üdülő-katonák számára szeretet-csomagjaikat, gondoskodtak többször is szórakoztatásukra, műsorukkal kellemes perceket szereztek a szenvedésben nehézzé vált lelkeknek. A karácsonyi maguk-sütötte kalács, édesség nemcsak részvétükről beszélt, »de hálájuk tettévált kifejezése is volt. — A harctérre küldött száznál több csomag olvasnivaló, lelki táplálékot jelentett a harcban küzdő hősöknek. Meglátták az itthoni szükség hozzájuk eljutott alakját is: az éhező gyermeket és sietve vitték —(többen naponként — lemondásuk áldozatát, a tízórai falatokat'a szegény ksiebbeknek. Szociális érzékük 'nyilatkozott meg a hosszú nyár folyamán vállalt munkában is: hivatali munkát fogadtak el kisegítésül, többen a napközi otthonok vezetését látták el. Részben látókörük tágítását, 'másrészt az úthoz és cselekvéshez bátorságot, bíztatást nyertek 'a szociális tanfolyam elvégzésével és az A. C. megrendezésében a karitásznapi előadások meghallgatásával. Az indítást megkapták, a további folytatás annál termékenyebb lesz, minél jobban átérzik azt a .gondolatot: kell, hogy gyakoroljuk a jót másokkal, mert magunk is sokszor .igénybe vesszük az emberek jóságát és nagyon, nagyon rászorulunk a jó Isten irgalmára. i Eszléliltiii nevelés. i Célunk a szépérzék és jó ízlés fejlesztése. Jelentőségét abban látjuk, hogy a szépért lelkesedő, az esztétikai igényekkel telített lélek nemcsak környezetében, 3
