Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1943

— 31 iveket. Igen kedvelték Prohászka, Csaba, Gerely, Stadler és Gausz könyveit. Vallásgyakorlataikban becsülhettük bennük az ^önálló és öntudatos gyakorlatokat. A diákmisék 'exhortacióban a lorettoi litánia megszólításaiban sorozatos átelmélkedései által az Erős Asszony, Szűz Mária erényeinek követésére kaptak 'buzdítást. — 'Ügy vettük észre, hogy a háborús világ lazító hatása ellenére is komolyan vették lelkiéletüket, komoly idők, komoly kívánalmainak megfelelően igyekeztek lelkiismeretes munkát végezni minden téren, ez a jövőre is megnyugtatást nyújt' nevelőnek, szülőnek egyaránt.1

’ Nem tudják eléggé meghálálni sem a növendékek, sem azok, akik fejlődésüket fontosnak tartják, azt az értékes, áldozatos munkát, amit fáradhatatlan gyóntatóik értük végeztek. Hetenként, sőt a szükség szerint többször is rendelkezésükre állottak állandó gyóntatóik ft. Nagy Kele- “men és ft. Kapuy Vitái bencés tanárok, sokszor siettek lelkűk megnyugtatására, ft. Pállya Hubert bencés tanár és a ft. ferences atyák is. Ez a csendes, mélyreható, belső, átalakító munka hozza meg termését a szép élet kialakításában, a hit gerinces megvallásábanj s adja hálául a vezetőknek a vezetettektől azt az ígéretet, amit nem szóban, hanem cselekedetben nyújtanak: tiszta, öntudatos, becsületes katolikus életet.

A nemzeti öntudat ápolása és fejlesztése.

Csak annak a nemzetnek lesz'jövője, mely hisz, bízik a saját erejében, cselekvőképességében és lelkében szüntelenül élesztgeti, erősíti nemzeti öntudatát.

Mi maroknyi magyar'nép is erőt érzünk két karunkban, bízunk szellemi erőnkben, bátran'megvalljuk magyarságunkat az egész világ előtt. Tudjuk és látjuk, hogy egy memzeinél sem vagyunk alábbvalók. Nem vagyunk pusztulásra szántak. Hisszük és tudjuk, hogy az Úristen azért őrzött meg bennünket ezer esztendőn keresztül, mert terve van velünk.

Bár a fnai'világégésben minden biztosíték recseg-ropog alattunk, mi mégis Istenbe vetett bzialommal bátran hangoztatjuk, hogy magyarnak lenni büszkeség és szent hivatás.

Ezekkel a gondolatokkal vetettük gyermekeink leikébe az öntudatos magyarság szellemének szikráját.

Reggelenként a magyar'Hitvallással élesztgettük a jövőbe vetett hitüket, nemzeti öntudatukat. A korai órákban meggyújtott kicsi lángot (egész nap folyamán tápláltuk, növeltük. Főképpen a nemzeti tárgyak: magyar nyelv és 'történelem keretében kínálkozott bőséges alkalom az öntudatos magyarrá nevelésre.1— Megértettük növendékeinkkel, hogy az nem igazi magyarság, 'ha valaki csak meghalni kész hazájáért, de élni és dolgozni nem'tud érte. Abból nincs se az országnak, se a népnek semmi