Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1942

— 3 —

r()itéíí (i(i(fijl)ún(jui lóúi'tluj cJ-jí toán.

őíulíkezziiiik

1942. év auguszfus 20-ra! Ezen a napon tért- meg őseihez és forrott egybe elválaszthatatlanul nemzetével vitéz nagybányai Horthy István, kormányzóhelyettes urunk. Halála fényes bizonyítéka és megpecsételje az alig fél évvel előbb tett eskünek : „ ... mindent megteszek, amit- az ország javára és dicsőségére igazságosan megtehetek. Isten engem úgy segéljen I“ ígéretéhez híven haláláig védője volt- a magyar szabadságnak. —

A magyar jövő reménysége áldozatét- mutatott be a dicsőség mezején. Vérével pecsételte meg harcoló nemzetünk élet- programmját: mindent a hazáért I Nagyobbat, többet nem adhatott, hisz viruló fiatalságát, boldog családi életét áldozta fel. így oldotta meg a reá váró rendkívüli történelmi feladatot. Hisszük, hogy ebből az áldozatból, ebből a nemes, szép példából áldás fakad a magyar hazára.

Azt pedig, aki életével és hősi halálával bebizonyította, hogy:

„Nincsen szebb név, nincsen dicsőbb,

Mint a „vitéz" nevezet,

'...........................: sírjában is

Övezze hű kegyelet I

(Lampért Géza : A vitéz.)