Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1941

hogy csak imádsággal, elmélkedéssel, az érzékiség leküzdésével, bűnbánó vezekléssel és, kitartó gyakorlással válhatunk képessé az igazi szeretetre, csak így dicsőülhetünk meg. Mindezek mellett mégis azt hiszem, hogy az erkölcstan sokféle tanításából különösen kettőt kell megszívlelnünk és tninden cselekedetünkben ezekhez kell szigorúan ragaszkodnunk. E két

tanítás: »Szeresd Istenedet mindenek felett és szeresd felebarátodat, mint tenmagadat«, — és »amit nem kívánsz magadnak, azt te se tedd másnak«... »Véleményem szerint ne legyünk igazságtalanok semmiféle élőlény iránt és minden tettünk alapja a szeretet legyen ...«

Ezen önvallomása megokolja, miért sürgette annyira a jobbágyság felszabadítását és a közteherviselést, mert ennek a néposztálynak elnyomásában és a nemesség kiváltságaiban igazságtalanságot és a felebaráti szeretet sérelmét látta.

Naplójának egyik feljegyzése: »Akik vallásuk formáit nem tartják