Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1939

Két V. éves társunk, Simon Anna és Németh Valéria is megjelent már a nagy képesítővizsgálaton. Farkas Edit emlékezik meg róluk:

„Ketten előrementek. A Veni Sanctere még együtt mentünk. Huszonötén kezdtük az iskolaévet (tele bizalommal, reménykedéssel) és mire a ballagáshoz értünk, két hely fájón üres lett az osztályunkban. Két kis nefelejcsből font kereszt mutatta csupán, hogy itt voltak, hogy velünk küzdöttek, velünk szomorkodtak, velünk örültek 4 éven át.

Simon Anna irg. nővér jelölt rövid — bár igen fájdalmas — betegség után, február 19-én röppent haza a jó Istenhez. Halála könnyű volt. Röviddel előtte énekelt és az Úr Jézus nevével indult a nagy útra. Csak nekünk volt nehéz, akik a sírjánál álltunk, s hallottuk a koporsóra hulló göröngyök tompa dübörgését. Temettünk . . . valakit, akit szerettünk, . . . valakit, akit testvérünknek éreztünk . . .

Németh Valéria december 15-én maradt ki közülünk, mivel már november óta nagybeteg volt. Husvét vasárnap kaptuk a rövid, de annál fájdalmasabb hírt: Valika meghalt... Nem, mi erre igazán gondolni sem mertünk! Hiszen visszavártuk, nemrég még köztünk volt, együttdolgozott, örült velünk. De a jó Isten hívta! Azt akarta, hogy még utoljára kísérje el szenvedésével a keresztúton, hogy feltámadása megdicsőülésének már odaát örülhessen.

Mind a ketten nagy hivatásra készültek. Apró emberkéket akartak nevelni, mint kedvesnővér, mint világi tanító. De a jó Istennek más volt a terve. Tiszta, áldozatos, fehér lelkűket magához vette. Talán azért, hogy megvédje őket az élet viharától, nehézségeitől.

Azóta helyük itt a földön megüresedett, csak két sírdombbal lett több a temetőben, s az égi közbenjáróink száma szaporodott meg kettővel. Mert tudjuk, hogy most is velünk vannak, a Te Deumot is velünk éneklik, ha mi nem is látjuk őket.“

Kongreganista testvéreink ők most is. Elköltözöttek és élők egy család vagyunk, előttünk az örök ideál, a Szent Szűz jár... A békeidők női, a háborús világ leányai csak benne bíznak. Reménységünk és példaképünk most is a nehéz és lassú újjászületés, az országokat romboló európai viharok idején.

Sáridli Teréz prefecta.

b) Prohászka Ottokár önképzőkör.

A nagy püspök szellemében meleg lelkesedéssel kezdtük meg az ezévi munkát.

Tartottunk 1 alakuló, 7 rendes és 3 díszgyülést. Az alakulógyűlésen megejtettük a választásokat. Ifjúsági elnök: Marton Etelka, titkár: Németh Valéria V. é., jegyző : Gasparics Ilona, könyvtáros, háznagy : Nagy Marianna IV. é. A bírálóbizottság tagjai: Bocsi Teréz, Visy Klára V. é., Bebes Má57