Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1939
nak őszinte szive dobban meg hódolatra, tisztelgésre Főpásztora előtt. Ezernyi leánysziv fonódik füzérbe és sziv-koszorúját ölküldi Atyjának, aki főpásztori jelszavával Jézus szentséges Szivének ajánlotta fel mindenek szivét, — e felajánlásban a mi ifjúságunk szivét (is. Köszönjük püspökatyánknak, hogy e szívtelen világban szivünket a szent Szívnek ajánlotta fel. Magunkét föltétel nélkül főpásztori kezébe tesszük, és hűségesen megígérjük: tevékeny munkával családban, iskolában arra törekszünk, hogy nemes szándékainak megfelelően minél több emberi szivet segítsünk oda Jézus Szivéhez, hadd legyen igy emberibb, szeretetben gazdagabb a mai szívtelen világ! Egymást és mindenkit, akik e sorokat olvassák, arra kérünk még, imádkozzék velünk a püspökszentelés szertartásának könyörgését: »... hogy a mindenható Isten az ö gondviselő jóságában, amellyel az Egyház java fölött őrködik, ennek a választottnak adja meg az ö kegyelme bőségét. Krisztus, a mi Urunk által. Amen.« Hörcsöki István. 4
