Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1939

keket megbecsülő, a hazát áldozatosan szolgáló és minden gyökerében vallásos világnézetet kialakítanunk. Halljuk csak, mit mond róluk Prohászka! »A jól nevelt lélek olyan, mint az óceánra kifutó hajó, vagy mint a .szárnyaló madár; a végtelenségtől meg nem1 billen, a mélységektől meg nem riad,... halad, repül és célhoz is ér. Egyenes, bizó lelkületűk van; nyílt, tiszta a tekintetük, s praktikus az érzékük. Nem .törik, de hajlik’, — szívós és alkalmazkodó: ellenálló és [sokoldalú. Úgy tudják ezek, hogy a /gondolatnak a tett az édes (gyermeke, a szó csak a mostohája...«

Gyakorlatias érzékű, jól nevelt leányokra, nőkre van szükségünk. Ilyenek kellenek! Ilyeneket vár tőlünk, a nőnevelésünktől a leánylieeumtó! is, az Egyház, a haza. Jaj. nem szabad csalódniok!

Prohászka püspök-atyánk szavaival zárom és támasztom alá az enyémet. »A levegőt nem lehet a kémiára bízni és a vizet sem lehet a laboratóriumok szűrőjében előállítani, de a termést sem szabad üvegházaktól várni. És a nőies nőket sem. meg az anyai szeretetet sem a felsőbb növeldéktől. Más forrásokból kell ezeknek a létet fenntartó elemeknek fakadóink. Az Istennel való érintkezés kell hozzá.«

Ez a munka kétségen kívül — szülőktől is, nevelőktől is, — áldozatot kíván, de megéri! Ha porfir-követ munkálunk meg, sok acélvéső csorbul, aki lelkeket munkál meg, sokat izzad, szenved, gyötrődik, csorbul és az mind fáj ... de ^az apostol jutalmát várhatjuk érte!

Sági J. Alojzia nővér.