Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1938
15 — a közvetített ismeretek hasznos voltát, a líceumi tanítás ezzel szemben éppen a gyakorlati alkalmazásra tereli figyelmüket. A gimnáziumi oktatás nem veszi tekintetbe a közvetített ismeretek hasznos voltát, a líceumi tanítás ezzel szemben éppen a gyakorlati élet kötelményeinek, eshetőségeinek középpontjába állítja a tanulókat. Ezért a líceum minden tantárgyában elsősorban a gyakorlati vonatkozásokat kell kiemelni és még az elkerülhetetlen elméleti anyag tárgyalásakor is mindenkor az illető ismeretnek az életben való alkalmazását, értékét és jelentőségét kell előtérbe helyezni. Ha a gimnáziumétól ily módon elhatároltuk a líceum feladatkörét, ugyanezt kell tennünk az eddigi tanítóképző-intézettel szemben is. A líceum any- nyiban különbözik az utóbbitól, hogy nem egy hivatásra, hanem az élethivatások egész sorára készít elő. És ezt nem úgy teszi, mint eddig a tanítóképző, amely szakszerű kiképzést adott egyetlen életpályára és teljes fegyverzettel bocsátotta el növendékeit. A líceum egyetlen irányban sem szakosítja tanulmányi anyagát, hanem nyitva hagyja a pályaválasztás lehetőségét több irányban. A végzett növendék általános műveltséget és oly gyakorlati gondolkodást nyer, amelynek birtokában a hivatalnoki életpályák egész sorában kísérelheti meg jövőjének megalapozását. A líceum padjaiban tehát ott találjuk a jövő tanítót is, — de nemcsak őt, hanem a későbbi hivatalnokok egész sorát, olyanokat, akik eddig kizárólag a gimnázium padjaiból kerültek ki. A líceumnak tehát valamennyire egyaránt tekintettel kell lennie. Nem szabad megfeledkeznie azokról, akik tanítók lesznek, de ezek kedvéért nem hanyagolhatja el azokat sem, akik nem éreznek hivatást a tanítói pályára. Itt újból kettős feladat elé kerül a líceum. De ez a kettősség szerencsére nem vezet belső ellenmondásra, hanem ellenkezően egységes megoldás felé mutat. A líceum iskolarendszerünkben a választóvíz szerepét tölti be. Négy évi gondos tanulmányozás után útat mutat növendékeinek a lelki hajlamaiknak legjobban megfelelő életpálya felé. A nevelési tárgyak tanítása folyamán nyilvánvalóvá válik, hogy kiből lehet jó tanító, ugyanakkor az ügyességi tárgyakban történő megfigyeléssel megállapítja az iskola, kinek van gyakorlati érzéke a kézijártasságot is kívánó vasutas, postás, háziasszonyi stb. pályára Amikor tehát a líceum az egyikkel törődik, a másikat sem tolja félre, hanem mindenkit aszerint vezet, irányít, amint hajlamai, képességei leginkább megkívánják. Ezért kell azt mondanunk, hogy a líceum hivatásra nevel, anélkül, hogy egyetlen életpályára is közvetlenül előkészítene. A nevelésben és tanításban tehát éppúgy, mint a gimnáziumtól, a tanítóképzőtől is éles különbség választja el a líceumot. Amikor általános ismereteket nyújt, tekintettel kell lennie a későbbi tanító érdekeire is, de nem kizárólag, ahogyan eddig a tanítóképző tette, hanem csak a művelt embert érdeklő mértékig. A nevelési ismeretek terén pedig a nem tanítói pályára törekvőknek is kell annyi jártasságot szerezniük, ameny-
