Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1936

— 32

Benn az udvaron víg élet folyik. Baromfiak: tyúkok, pulykák, gyöngy- tyúkok szedik a magot, galambok röpködnek hangos szárnycsattogtatással.

Jó kedvvel vágtunk neki a hegyoldalnak. Útunkat változatossá tették a virágdíszben álló gyümölcsfák. Legnagyobb örömünkre a szőlő is rügyezett. A madártej bimbóban volt.

A mély kocsi-úton haladva egy kis házhoz értünk. Oldalát befutotta a borostyán. Olyan volt, mint egy kis remetelak. S hogy tovább gyönyörködhessünk a vadregényes tájban, rövid pihenőt tartottunk. A napos tetőn javában nyílt a törpe nőszirom. A hegynek a Teveli útra lejtő oldalán búza-tábla. Mivel hiányosan kelt, azért megfogasolták. Ezen az oldalon a rét ibolyát is nevelt nekünk.

A hazafelé vezető úton juhar és akácfák álltak őrt. A réten az árkok irányát sárgaszínű gólyahírszalag mutatta, fejünk felett varjak károgtak: kár! kár! — Bizony kár! — mi is azt mondtuk, kár, hogy véget érhet az ilyen kirándulás.“

*

* *

A kellemesen és hasznosan eltöltött órák után vidáman, énekelve jöttünk haza, sokáig emlegettük, amit ott tanultunk. Mindig örömmel gondolunk rá vissza.

Adjon az Isten nekünk sok ilyen jó kirándulást!

Gasparics Ilona I. éves növendék.

5. Prohászka Ottokár Önképzőkör.

Kicsiny lelkecskék, apró lángocskák. Mind megannyi égő, sziporkázó szikra. Önnmagában talán jelentéktelen valamennyi. Az önképzőkör azonban összefűzte a sok kis lángot hatalmas tűzoszloppá, hogy kiégessen a lelkünk aranyából minden salakot és soha ki nem alvó lángjával másokban is vágy- gyal emésztő szikrát gyújtson Isten, haza, erkölcs, tudomány után.

Első gyűlésünk az okt. 6-i díszgyülés volt. A polg. iskolával együtt ünnepeltük az aradi tizenhárom fájó emlékét. Megragadó volt a színpad díszlete és az ünnepi műsor. Az ünnepi beszédet Sövény Ida V. é. mondta. Harsányi K.: Tizenhárom. Szavalta: Lábodi Mária IV. é. n. így volt . . . szavalta a polg. isk. IV. o. Sztojanovits: Arad felé . . . Énekelte a tkp. kara. Halmos L.: Sírjatok magyarok 1 Énekelte a polg. isk. kara. 2. Chopin : Gyászinduló op. 35. Előadta Pehr Ilona IV. é. A Himnuszt és Hiszekegyet egy szívvel énekelte az ünneplő közönség.

Díszgyűlés volt a nov. 7-i is. E gyűlésünk tárgya kettős volt: Kegyelettel álltunk meg boldogult, drága, jó Mariska nénink — zene- és énetaná- runk — halhatatlan emléke előtt. Lelkünk elé varázsolta őt Zehetbauer Edit V. é. Mariska néni emlékezete c. előadásával. Olyan megható volt, midőn a nagy képről lehullt a lepel, s a keretek közül Mariska néni nézett ránk úgy, haogyan régen, a zeneórákon. Aztán felcsendültek a zongorán liliomleikének