Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1936

— 30 —

felderítőinek“ nevezgették magukat, végre megelégedtek a biológus rövidebb jelzővel is. Hanem erre aztán igazán büszkék voltak.

Az I. munkacsoport beszámolója. A mi feladatunk volt a táj keletkezéséről tanultak felújítása alapján a vidék domborzatának megfigyelése, a hegy átlagos emelkedésének megállapítása mérsékkel kapcsolatban, továbbá a talajról szerzett tapasztalataink leírása.

Célpontunkat a veszprémi országútról közelítettük meg. Az út peneplain. Körül a vidéket valamikor a Pannon-tenger borította. Annak elhúzódása után a szél és víz (erózió és defláció) kezdte letaroló és feltöltögető munkáját. Ma már termékeny földet találunk mindenütt. 1 m mélységig több helyen is megállapítottuk a föld rétegeit, mintát is hoztunk, (humusz, homok, agyag.) Természetes, hogy a vastagságuk változó a helyek szerint.

Az úttal párhuzamosan folyik a Tapolcza-folyó, a közbeeső réten kisebb- nagyobb víztócsák. A folyónak túlsó, a jobb partján zöldelő lejtő, az Öreghegy oldala. Hosszan elnyúló dombhát ez, kialakulásában a Bakonyhegységhez tartozik. Erősen megkopott, 175 m tengerszínfeletti magasságig letarolták a pusztító erők. Sziklát, bércet sehol sem láttunk, mindenütt porlott a substratum.

A Sávoly-malom udvarán át vágtunk neki a hegyi útnak. Üde, zöld a táj, a tavaszi java fejlődésnek indult minden.

Azonnal méréseket végeztünk, hogy megállapíthassuk a hegy lejtő szögének méterenkinti változását. Itt vettük hasznát a vízszintezőnek.

Ahol a növényzet nem védi a homokot, tehát a kocsi úton, mindig több és több kerül a hegy lábához. Ezek ma már méternél is mélyebbek és szelíd lejtésűek. A tetőre érkezve elmondtunk egy röpimát a kereszt előtt, s csak aztán folytattuk szemlélődésünket. Kedves, barátságos kép tárult elénk. Elszórtan egy-két hajlék, szőlő áll a homokon. A hegy északnyugati részén jól láttuk az abráziós padokat. 2-2 padnak egymástól való távolságát szintén megmértük. A keleti oldalon mélyebb völgy szintén a tenger munkája. Ez a terület ma Kemény József birtoka. Itt táboroztunk, a szórakozásra kapott időt is itt élveztük át. A tetőről gyönyörű kilátásban volt részünk. Iránytűnk segítségével megállapítottuk, hogy a város északnyugatra fekszik tőlünk. Megkerestük zárdánk magas épületét. Körül a falvak dombon épült templomai látszanak. Ugod, Nagy-gyimót, közelből fehérlettek a teveli házak falai. Nyugaton látszott Kéttornyúlak, Borsosgyőr.

A It. csoport beszámolóját Havas Rózsa jegyzéséből idézem.

„Feladatunk a táj vizeinek pontos megfigyelése és leírása.

Az állatvásártéren túl épült a városi vízmüvek nyomásfokozó szerkezetét magábafoglaló gépház. Csak esztendeje, hogy működik, azelőtt a Tapolca vize természetes nyomásánál fogva is ellátta a várost megfelelő vízmennyiséggel. Az út mindkét oldalán kisebb-nagyobb víztócsák. A kondát szokták ezekre a területekre kihajtani és csapadék gyűlt össze a túrás okozta mélyedésekben. Néhol 10—14 cm a víz mélysége.