Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1936

— 28 —-és boglárka-félék gyűjtése, meghatározása. Laki-határban, a régi homokbánya területén, a Horgasér mentén.

Máj. 29-én. 1. o. földrajzi: Séta a város körül észak-keleti ívben. Cél: A tanult térképábrázolás megismerése. Vasútállomás, gyártelep, iparvasút, jelzőtábla, dűlőútak, meredek és lejtős mederoldal, hidak, mezőgazdasági területek.

Szombathely-Jók. 1937. szept. 15.

Alig hogy visszajöttünk az intézetbe, jó Igazgató Urunk és tisztelendő Főnöknőnk örömet szereztek nekünk azzal, hogy egy kellemes kirándulással kezdtük meg az évet. Még el sem mosódtak lelkűnkben a nagy vakáció szép emlékei, máris újakat és értékeseket gytijthettünk hozzájuk.

Örömmel és izgalommal készülődtünk a szombathely-jáki kirándulásra. Szept. 15-én reggel 3U 8-kor indult a vonatunk s a két óra hosszáig tartó út tréfálkozás és éneklés közben szinte elrepült. A szombathelyi pályaudvaron autóbuszok vártak bennünket, melyeken kimentünk Jákra. Sokat hallottunk, tanultunk a falu szép, régi templomáról, nem csoda hát, ha alig vártuk, hogy láthassuk. A román stílusban épült, 700 éves templom még Árpádházi királyaink idejéből való. A bencés-rend építtette 1256-ban. Meglepők a templom hatalmas méretei, művészi munkával díszített oszlopai, de különösen a portálé. Olyan remekbe készült oszlopok és ívek alkotják a bejáratot, amiről nyugodtan mondhatja az ember: „Csipke kőben“. A vonalak csigaszerű, íves, vagy hullámos hajlása szinte ellentétben áll a templom merev, zömök falaival.

A templomot belül két sor — művészi oszlopfőkkel díszített oszlop — 3 hajóra osztja. A bal hajó még teljes eredetiségében van, a jobb hajó falán is lehet még látni a régi, kopott freskókat. A főoltár mögött Szt. György freskója van. A jobboldali mellékoltár keresztje III. Béla királyunk székesfehérvári sírjáról való. Miután kedvünkre gyönyörködtünk a középkori építészet e remekében, autóbuszon kimentünk az erdei iskolába. Bennünket, mint leendő tanítókat nagyon érdekelt az a hely, melyet a felebaráti szeretet és megértés létesített azért, hogy szegény beteges gyermekeknek alkalmat és módot nyújtson arra, hogy a tanulás áldásaiban részesülhessenek. Megnéztük a tantermeket, hálókat, s kinn, a szabadban elkészített tanulóhelyet.

Dél volt, amikor visszamentünk Szombathelyre és égő kíváncsisággal léptük át a vakok intézetének küszöbét, hogy tanúi legyünk a súlyos csapásban szenvedő embercsoport munkájának, küzdelmének, de művészetének is. Mert nemcsak szorgalmas, tehetséges munkájukat bámultuk meg, a kefe-, seprő-, kosárkötést, hanem olyan csodaszép zene-élvezetben is volt részünk, amelyről az ember nem is hinné, hogy vaktól ered. Ezek az élet igaz művészei ! Nagy szerencsétlenségükben is megőrzik szép, derűs lelkületűket és maguknak is, meg társaiknak is juttatnak egy-egy vigaszsugarat a sötétség véget nem érő éjtszakájában. A sajnálkozás és csodálat érzelmeivel mentünk a Sabária-szállóba ebédelni. Utána a székesegyházat néztük meg, mely Hefele