Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1931
4 Nagyontisztelendő PARECCO EUGÉNIA irgalmas nővér, intézeti főnöknő 50 ÉVES JUBILEUMA. Nem kereste, nem is várta az ünneplést, sőt tiltakozott ellene. Csak egyre készült hosszú félszáz esztendő óta nap-nap után, újra meg újra, úgy, amint a nagy szentektől tanulta : „Nunc incipiam !“ Most kezdem! Még bensőségesebben, odaadóbban 1 Mit ? A munkát Krisztusért, a lelkekért! 50 éve, hogy szent fogadalommal lekötelezte magát Krisztusnak! 50 éve, hogy hangzik ajkairól „Qid retribuam Domino pro omnibus, quae retribuit mihi? (115. zsolt.) Érezte, hogy sokat kapott: gondolatokban, hitben, lelki tehetségekben, kegyelmekben . .., tehát sokat kell adnia! És adott! Osztotta csordultig telt lelkének kegyelmeit, önfeláldozó szeretetét Zalaapátiban és még inkább Keszthelyen, ahol mint főnöknő több mint 40 éven át működött és árasztja intézetünkben már 5 éven át. Áldották nevét, ahol működött 1 Messze vidéken fogalommá nőtt a kedves Zseni néni neve. Lelki leányai, mint irgalmasnővér főnöknők, tanárnők, tanítónők, önfeláldozó irgalmas nővérek, s a vezetése alól kikerült családanyák és nagy leányok ezrei az egész országban szétvitték az Ő lelkének vonásait. Áldásait a növendékek, családok, szegények, ínségesek, vigaszraszorulók ezrei érezték és érzik mindenfelé. Nem csodálhatjuk, hogy szeretetteljes megemlékezéssel, apró figyelmességekkel, kézimunkával, virággal, ima-erénygyakorlatok felajánlásával keresték Őt fel újra, meg újra, közelből, távolból állandóan, különösen ezen a kiváló jubileumon. Érezte az ember, hogyha a virág elhervad is, az ének, öröm, üdvözlő dal elhal is, a sorok elfakulnak, a kézimunkák elfoszlanak is, a szeretet, hála sokáig megmarad és örök értékű az érdem, amely hosszú 50 esztendő imája, munkája, önfeláldozásának, türelmének, szenvedésének kikristályosodása 1 Az ember érzi, hogy a szerzetes életben így eltöltött félszázados munka, önfeláldozó lelkűiét mellett eltörpül az emberi üdvözlés, elhaló szó, viszonzó szeretet, hála! Az ilyen működés Krisztus szent szívével van telítve, s ennek egy méltó akkordja lehet csak, az, amit az Űr mond: „Én leszek a te igen nagy jutalmad I“
