Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1931
30 Nyitott két tornyunk mély szavú harangja — Ünnepet hirdet S oltárunkon sok-sok gyertya ég. Eljövünk mi is, apró hála-virág, Koszorú leszünk az oltárház előtt. Azután megkezded az ünnepi misét, Kyriet könyörögsz és ujjongsz Glóriát. — És Veled esengünk és dalolunk is Veled — A lelkünk, az ajkunk Veled mond imát. Mi, az oltárház elé térdelő apró hála-virág, Hálás, szerető gyermekszív-füzér. Arany tányérra teszed a fehér kenyeret, Hogy szent áldozatul az Úrnak ajánld. A lelked óhajával vidd a miénket is 1 — Hisz a mienk is lett a Te imád. „Suscipe sancte Pater!“ Igen, kérünk fogadd el, Amit Pásztorunk, Atyánk áldoz Neked, Két keze munkáját, mit szőlődben végzett, És a Feléd tartó, áldott papi lelket 1 Istenünk, Urunk, hallod ? Imádkozik oltárod előtt egy élő szív-füzér! Templomunk négy márványfala Eltűnik, messze kitágul. Égbolt kékjét láttatja a freskós mennyezet, Angyalszív zendül közel s távol. Szárnyak suhognak, hárfák dala cseng, Fény támad és tömjénillat száll . .. Varratlan köntösben jő a Mester, a Király, Mert hívtad, mert elrebegted a fölséges igét. Letérdelsz és az Úr gyöngéden hajol föléd. Ide nem kisérhetünk. — Úr papja, Te az Úrral egyedül beszélsz. De kérünk, ha majd szíved az Isten-szívvel összedobban S élvezed a Vele-lakas áldott perceit, El ne feledd azt a szív-koszorút, Amely ezüst miséden érted imádkozik I
