Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1929
13 Egy szentet mér nevelt, liliomos ifjút, de az Ur hívása más ezrekhez is jut! Ki fogja azokat apostoli szívvel Hadúrtól Jézushoz vezetni sikerrel ? Ezen tanakodik ... ez az ő aggséga, magyarrá lett szíve, lelke nemes vágya ! De jön a nagy parancs, — király Ur parancsa 1 Szól, hogy Gellért előtte fejét meghajtsa, s menjen Bakonybélbő) apostoli székbe, Csanádi püspöknek nagy, szent küldetésbe. És megy az apostol, érzi a szent hívást, Rábízhatja üdvét minden magyar bízvást! Az első liljomot ő nevelte égnek, első vértanúja a kereszténységnek magyar földön ő lesz! S vértanúi vére áldásért esdekel fel a magas égre ! Bakony közepébe vezekelni jöttünk nemzetünk bűnéért mi késő magyarok. Bakony közepében mellünk veri öklünk, amint azt megtették eleink, a nagyok. Iskolából jöttünk mi is, amint Gellért s az életbe tartunk, melynek szele ért bennünket is hívén. S vállaljuk a munkát, hogy krisztusi szellem hassa szent honunk át! Bakony közepébe lelkesedni jöttünk, a szent emlékeknél árva magyarok. Bakony közepéből tűzet visz a lelkünk, hogy ne dermesszenek trianoni fagyok. Szent Gellért szellemi liljomot nyújt nekünk. Gellértnek szívétől tűzet fog a vérünk s emelkedik Rezünk szent, hű esküvésre, hogy hazánk és benn a kereszténység éljen vértanú szellemmel, szeplőtlen vérrel. Tiszta ifjúságot egy új ezred-évre Nevelünk, az Isten minket úgy segéljen 1
