Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1927
fl) Tanítónőképző. I. Az iskolai év története. Tanítónöképző-intézetünk már több mint 25 éve hangya-munkát végez. Mint a szorgalmas hangyák telepe szünet nélkül végzi munkáját az őserdőben, bárhogy tombol is felette a vihar, így mi is bár sajgó szívvel látjuk, érezzük a vihar csapkodását szegény hazánk felett, ez nem akadályoz meg bennünket a kitartó munkában. Sőt érzik intézetünk vezetői ép úgy, mint növendékei: minél vakmerőbben agyarkodnak hazánkra ellenségei, minél kegyellenebbiil forgatják ki birtokaikból erdélyi testvéreinket a bitorlók, minél több magyar iskolát zárnak be ott és Felső-Magyarországon a megszálló felcseperedett hatalmak, annál többet kell tennünk, annál alaposabb munkát kell végeznünk. A világ alig vesz tudomást intézetünkről, de vigasztal az, hogy az igazi nemzeterösítő munka nem is reklámokkal működik. Nesztelen az, de szünetnélküli, mint az őserdők munkája, amelynek sejtnövekedését nem lehet centiméterrel mérni, csak eredményét, fejlődését bámulja az ember. A lelkek nevelése is észrevétlen, sejtmunka, de eredménye, hisszük, „Magyarország feltámadása“ lesz! Mielőtt intézetünk történetének az 1927—28. tanévre vonatkozó mozzanatait feltárnánk, kedves, de fájó kötelességnek akarunk eleget tenni azzal, hogy megemlékezünk nagyontisztelendő Strobl- berger Gizella irg. nővér, intézeti fönöknő távozásáról, aki 17 éven át volt jóságos anyja az irg. nővér tanárnőknek s a növendékeknek. Szentséges Atyánk rendelete az, hogy magasabb szempontokból 3 évenként változzanak a főnöknők. Intézetünk krónikása ezen változásról így számol be: Róma szólt. . . Szentséges Atyánk szava elhangzott Pápára is. És tartományi elöljáróink szeretett jó tisztelendő főnöknőnket, Stroblberger Gizella irg. nővért Budapestre helyezték át. Fájó szívvel váltunk meg tőle, hiszen 17 éven át volt az egész ház lelke, megértő gyöngédszívü édesanyja. Intézetünk sok hasznos és célszerű átalakítást, újítást köszön nagystílű szervező-képességének. így szépen restaurált és megnagyobbított kápol1*
