Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1925

B) Polgári leányiskola.

I. Az iskolai év története.

Aki figyelő szemmel kíséri a társadalmi jelenségeket, könnyen belátja, hogy ma sokkal nehezebb derék, helyüket megálló egyéneket nevelni, mint volt a háború előtt, mert nemcsak területeket, anyági értékeket veszítettünk, hanem, ami ennél még fontosabb, szelemieket, erkölcsieket is. Pedig ezek nélkül nem szerezhetjük vissza az integer Magyarországot. Fokozott buzgósággal kell tehát dolgozniok az iskoláknak, hogy tanításukkal, nevelésükkel visszaadják az ifjúságnak azt a nemes életfelfogást, melyet a múlt, különösen a közelmúlt mindent felforgató elvei a felnőttektől elraboltak.

Megadni a leányoknak az ismereteket, melyeket az előrehaladott társadalom értelmi tekintetben a középosztály nőitől megkíván, s egyúttal azon őskeresztény elvek szellemében nevelni, amelyeknek jellem edző erejét sem az egyén, sem a családi kör saját pó- tolhatlan kára nélkül nem nélkülözheti; ez volt és maradt iskolánk feladata. Világos, hogy a nők szellemi és erkölcsi emelkedettségével ép úgy nyer a család, mint a társadalom. Ezért választottuk vezérlő elvvé iskolánkban : „Imádkozzál és dolgozzál!" Szent meggyőződésünk, hogy egyedül a vallásilag művelt nő felelhet meg Istentől rendelt magasztos hivatásának.

Iskolánk a júl. 1. és 2-án megtartott behatásokkal kezdte meg az 1925—26. tanévet. A tanulók oly nagy számmal jelentkeztek, hogy a vezetőségnek gondolkodnia kellett a II. osztály megosztásáról. A helyiségben mutatkozó nehézség leszámításával, könnyen ment a dolog, mert az intézet egyik tanerője, Maráczi Margit irg. nővér épen befejezte Budapesten a tanárnőképző főiskolát s így ifjú jelkesedéssel fogott hivatásos munkájához. A szept. 1. és 2-án megtartott pótbeíratást is számítva, amikor jobbára már csak a bennlakó növendékek jöttek, összesen 274 tanulót vettünk fel: az I. o.-ba 70; a II. A) o.-ba 40; a II. B) o.-ba48; a III. o.-ba 58; a IV. o.-ba 58.

Augusztus 29-én volt az alakuló gyűlés, 30., 31-én a javítóvizsgálatok.