Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1924

III. Az intézet működése.

1. Nevelés, fegyelem.

Nevelési elveinket krisztusi és hazafias elvek irányították. Nem adatott más név, lyben üdvözülnünk lehetne, mint az „Ő neve“, tehát egyetlen, legfőbb feladatunk, !/ Őhozzá vezessük növendékeinket. Ha az Úr Jézus szelleme hatja át őket, akkor <iek nemes értelemben vett női szívűek, akik tudnak szeretetet, áldást árasztani mindentudnak méltó hazafias tanítónők, honleányok, magyar asszonyok, keresztény magyar <;anyák lenni.

Fegyelmi tekintetben nem volt feltűnőbb eset. Az emberi gyarlósággal velejáró kisebb k lenyesésénél a tanári kar iparkodott közvetlen modorral megértetni, beláttatni a ' telenségeket és önfegyelmezéshez szoktatni a növendékeket.

Növendékeink egészségi állapota általánosságban véve kedvező volt. Dr. Domonkos fa intézeti orvos fáradhatatlan buzgólkodása s az internátust gondozó nővérek szak- ] ott gondoskodása rendesen már csírájában elfojtotta a fellépő betegségeket.

2. Tanítás

Tanári értekezletek.

A Rendtartási szabályzat értelmében havonként tartottunk osztályozó-konferenciákat RÍvendékek viseletének és előmenetelének megbeszélésére.

De szóba kerültek értekezleteinken a szünidei budapesti továbbképző testnevelési fiúson szerzett tapasztalatok is, amelyekről két, a kurzuson résztvett irg. nővér tanárnő "^ált. Egyéb megbeszéléseik főbb tárgyai : a gyakorlati tanítások, írásbeli dolgozatok, £5i értekezlet, tanulmányi kirándulások értékesítése, stb. voltak.

3. Gyakorlati kiképzés.

A 111. éves növendékeink közül naponként hospitált egy-egy a gyakorló iskolában. A minta és próbatanítások megtartásában az 1923. évi új Tantervet követtük. Az -Íves növendékeink elméleti és gyakorlati kiképzését nagyban előmozdították a heti egy Pjan előírt pedagógiai közös olvasmányok és megbeszélések. Az V. éves növendékeink 10—12-szer tanítottak.

4. Az intézeti ifjúság (vallásos) Önképzőköre.

A növendékek vallásos pedagógiai önképzését az intézetben 20 év óta fennálló S a-kongregáció mozdította elő, amelynek ezen iskola évi működését a kongregáció £ra a következő fejezetben vázolja.

IV. Az intézet Mária-kongregációjának működése az 1924—25. tanévben.

Ismét elmúlt egy év . . . Kegyelemteljes, áldásteljes esztendő, melyen közelebb jutot- égi Anyánkhoz. Kongregációnk fejlesztette bennünk a bensőséges hitet, lángoló szere- Eszményképet adott nekünk a Szűzanyában és mi mentünk ez eszménykép után -előre. De nem mentünk egyedül, mert vezetett bennünket prézesünk és vezetőink tó, bátorító szava, iiliomlelkű Anyánk pedig védő palástját borította reánk, hogy el süggedjünk az önmegtagadás, lelkiélet édesen nehéz utain.

Szombati konferenciák.

A szombati konferenciák felejthetetlenek lesznek egész életünkön keresztül. Ezek tték, acélozták, mentették lelkünket. A konferenciákat prézesünk, nagyságos és tőtiszt.