Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1917

fídatok az 1917-18. iskolaév történetéhez.

Visszatekintve az elmúlt tanévre, valósággal megkönnyebbülve sóhajtunk fel tanár és növendék egyaránt: csakhogy szerencsésen elmúlt! Nem járt vidékünkön ellenség, az intézetet sem foglalták le háborús célokra, de két nyomasztó körülmény mégis valóságos hadiállapotot teremtett nálunk. Az egyik a városunkban 1917 augusztus végétól október közepéig húzódó járványos betegség, amely miatt, bár növendékeink között egyetlen beteg sem volt, hatósági intézkedés folytán csak október 8-án lehetett a tanévet megnyitni. A másik a téli szénhiány, amely miatt, mint országszerte 1917. dec. 14-tól 1918. január 20-ig (IV. évf.), illetve febr. 1-ig (I—III. évf.) kellett intézetünknek szünetelni.

Elképzelhető', mit jelent ez a tanítónőképzőben, ahol már az előző három háborús tanév is annyira igénybevette a tanárt s növendéket. Bizonyos lázas sietség vett erőt mindnyájunkon, amely egyrészt kipróbálta ugyan az ember idegrendszerét, de másrészt fokozott munkára serkentett bennünket. Az időbeli veszteséget pótoltuk némileg a rendes szünetek megnyirbálásával. Például a nagy szénszünet után külön húsvéti szünet nem volt s a rendes lelkigyakorlatot ez évben nagyhétre tettük.

Nem szűkölködött azért ez a tanév sem kimagasló eseményekben, amelyek kedves ünnepi hangulatba hozták növendékeinket és a jókedvet, lelkesedést felfrissítették bennük.

I.

1*