Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1915

58

ezek, nem! De az apró kis virágok csokorrá, illatos csokorrá egyesültek, s tudjuk, e csokrot Szűz Anyánk mosolyogva, szeretettel fogadta. Ha itt az intézetben megszoktuk, hogy apró virágokat gyűjtsünk szombat délutánra Szűz Anyánknak, akkor remélhetjük, hogy az életben nagy áldozatoktól sem riadunk vissza.

Lelkünk kiművelésében, kialakításában nagy segítségünkre volt egy-egy lelkiolvasmány. Kongregációnknak nem volt szüksége külön könyvtárra, mert ifjúsági könyvtárunk szolgáltatott ilyen lelkiolvasmányokat. Prézesünk azonban volt szíves ajándékozni kongregációnknak hitvédelmi könyveket, s ezek kongregációnk könyvtárát képezik. Nagy segítségünkre voltak ezek a könyvek egyes hitvédelmi tételek kidolgozásánál.

Nem volna igazságos, ha csak a helybeli tagok működéséről számolnánk be. Távollévő tagjaink is igen buzgó gyermekei maradtak a szent Szűznek. December 8.-ára beérkeztek a renovók egy-egy levél kíséretében. Híven beszámoltak apostolkodásukról, működésükről. Milyen sok nehézségbe ütközött a szent áldozás, de áldoztak! Nagy útat kellett megtenni a templomig, hogy vasárnapi szent misét hallgathassanak, de elmentek! Nem feledkeztek meg kis tanítványaik leikébe ültetni a szeretetet s vágyódást az édes Jézus s anyja, Mária után! De nemcsak az iskolában, hanem kint az életben is valóságos apostolok voltak. Szent gyónás elvégzésére, gyakori szent áldozásra nem egyszer bírták rá környezetüket. Jó olvasmányokat, hitvédelmi iratokat terjesztettek. Volt, aki szent vallásunkkal békített ki olyant, aki azzal már meghasonlott. Égi Anyánk nem felejti el fáradozásaikat, O feljegyzi s százszoros jutalmat ad érte!

Ünnepségek.

Voltaképen minden Mária-ünnepet megültünk — lélekben. Szent áldozáshoz járultunk, jelezve ezzel, hogy liliom- lelkű Anyánk nyomába akarunk lépni. Külsőleg is kifejezésre jutott tiszteletünk, szeretetünk, hódolatunk mindjárt a legelső Mária-tinnepen a tanévben, szeptember 8.-án, Szűz Anyánk születésnapján. A lenyugvó napnak már utolsó