Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1915

Adatok az 1915-16. iskolaév történetéhez.

Ha jellemezni akarjuk iskola-évünket, ha átölelő tekintettel vesszük számba ennek eseményeit, azt kell mondanunk, hogy a háború jegyében folyt ez le.

De talán helyesen is volt ez igy.

Bár messze esünk az immár két év óta húzódó világháború frontjaitól, természetszerűleg meglátszik rajtunk is. Az aggodalom, a remény kiüt rajtunk. Hisz’ nem is volnánk hazafiak, magyarok, ha nem domborodnék ki beszédünkön, tetteinken a közös nemzeti gond, fájdalom, lelkesedés.

Akinek füle, szeme, ép érzékei vannak, nem lehet érzéketlen a felette tomboló viharban! Akiben magyar szív dobog, hogyan végezhetné az most tovább dolgát érzéketlen nyugalommal?! Minden új hir egy-egy nagy meglepetés. Már nemcsak »a nemzet dísze, virága,« az ifjúság, hanem az iskola padjaiból még ki nem nőtt ifjak és a nemzet törzse, család-apák véreznek a harcmezőkön. Nemzeti létünkről vagy nem létünkről van szó. »Egy ezred- évi szenvedés kér — nap-nap után valósággal — éltet vagy halált!«

Új nehézségek, új feladatok elé állítja a háború különösen a tanítót. Teendők várnak rá, amelyekre a béke napjaiban nem is számíthatott, aggodalmak, amelyek várat- lanúl jelentkeznek.

Harcot kell vívnunk fegyverekkel, harcot gazdaságilag, de bizonyos átvitt értelemben harciasnak kell az iskolai munkának is lenni. Nem ugyan az izgatottságban, annál kevésbé eldurvulásban, hanem új feladatok meglátásában,

í*

I.