Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1911
% janak, hogy nem vérteztük fel őket bizalommal és megnyugvással Isten rendelései iránt, kinek útjai ki- kutathatlanok. Semmi fáradságot nem kiméivé azon iparkodtunk, hogy növendékeinkben úgy az egyháznak, mint a tanügynek és társadalomnak rátermett, szakavatott, pályájukat szerető hasznos munkásokat adjunk. — Jól tudjuk mindnyájan, hogy az igazi vallásosság edző, megcsontosító a szépnek, jónak és nemesnek gyakorlásában; felemelő az élet viszontagságaiban. Az igazán vallásos egyén sohasem ingatag, hanem szilárd, következetes önmagához és jellemes. Egy vallástalan nő pedig több kárt tehet környezetében, nagyobb botrányt kelthet környezetén kívül is bárhol, mint egy féríi. Ha félünk egy laza lelkiismeretű férfitől, ki mindenre képes: annál inkább ilyen tanítónőtől, kinek kezeire életén át ezer és ezer jóra-rosszra egyaránt fogékony lélek lesz rábízva. Különös gondot fordítottunk a vasár- és ünnepnapi exhortációkon arra) hogy minden rendű és rangú egyénnél szükséges vallásosságnak kiegészítő részeit: a szerénységet és alázatosságot alapozzuk és fejlesz- szük növendékeinkben, mint amelyek a női léleknek legszebb megnyilatkozásai s melyeknek illata áthat a környezetre, de az áldásos termés, gyümölcs sem marad el. Lehetőleg minden reggel 6 órakor hallgattak szentmisét a növendékek. A püspöki utasításban elrendelt évi négyszeri gyónáson kivül minden nagyobb ünnep előtt mindenki, többen pedig szombatonkint is sz. gyónáshoz járultak. A növendékek jó nagy része a Mária-kongregációnak tagjai. Épület, udvar, kert. Az intézet távolabb a nagyforgalmú belvárostól a csendes alsóváros elején van, körülvéve az utcai szintről árnyékos, kőfallal védett parkkal és annak — 15 —
