Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1909
11 hetjük első sorban, hogy a püspök úr bölcsesége s ismert nagylelkűsége a pápaiak javára döntött. A tanítónőképző-intézet felmenő egy osztálya — a sok vajúdás alatt — már a IV. évfolyam befejezése előtt állott, melynek osztályvizsgájára nevezett főtan felügyelő úr 1906. május 16-ára megérkezett. Mielőtt hivatalos működését, mint elnök megkezdette volna, mindnyájunk meglepetésére s kimondhatlan örömére az intézet elöljárósága s a jelöltek jelenlétében a többek között ezen felejt- hetlcn szavakat mondta: »Valahányszor Pápára jöttem az intézet hivatalos látogatására, mindig azt hittem, hogy temetésre jövök, a róm. kath. tanítónőképző temetésére; mert illetékes helyen azon véleményt jelentették ki, hogy meg kell szűnnie. Most pedig azt az örvendetes hirt hozom, hogy igenis fenn fog maradni, nemcsak, de amennyire lehet fejlesztve lesz.« Nagyobb volt az öröm, mint 1902-ben. Ezzel megszűnt az a félelem, hogy első növendékeink egyúttal az utolsók is lesznek. A távozók újaknak adtak helyet. Elmondhatjuk második megalapítással, az intézet létesítésének első napjától négy évig húzódó lelki harc is megszűnt; már nem árthatott senki és semmi! Itt a történet további folytatását megszakítva, úgy a magam részéről, mint az intézet elöljáróságának, volt és talán a késő századok múltán leendő növendékek nevében is hálatelt szívvel fejezem ki kösZönetemet minden rendű és rangú közbenjáróinknak, kik nekünk segítő kezet nyújtottak önzetlenül, csupán a szent ügy érdekében. Legyen nekik jutalmuk az Éten. Es ha jelen Értesítőnkben mindnyáját névleg nem említhetem is meg, az intézet krónikája — acre perennius — ércnél maradandóbban fogja megörökíteni az utókor számára azok neveit, akik ez intézmény megújhodását nemcsak látták örvendve, hanem a munkából is kivették részüket, nem nézték a világ folyását ölbe tett kézzel. Hálával adóznak emléküknek a késő unokák és Isten áldását kérik haló poraikra is. Míg az I. évfolyamra felvett 23 növendék a IV. osztályt 1906-ban befejezte, a szám felszaporodott 41-re, kik közül 38 különböző sikerrel megfelelt a tanképesítő vizsgálat követelményeinek, kettő félévre, egy pedig egész évre vettetett vissza. Hála Istennek! mindnyájának jutott hely, többnek közülök állami iskolákban. Egy pedig a következő évben meghalt. R. i. p. Volt növendékeink valamennyiétől elbúcsúztunk, nem mond-
