Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1937

I. Az iskolai év története.

1. Általános jellemzés.

Régi köntösében fogadta az intézet a tanév reggelén a hozzá sereglő nemes tanulóifjúságot. Az anyagi helyzet nem engedte, hogy a fokozódott pedagógiai igények arányában változzék a külső, bővüljenek a keretek és rendezkedjék be az otthon. Régi külsejében indult tehát el a negyedik évtizedhez közeledő alma mater az új esztendőben azzal az előrenézéssel, tisztánlátással és erős elhatározással, hogy a folyamatban levő építő-munkát önzetlenül, fáradhatatlanul fogja folytatni. A munkatársak bizakodó reménységgel foglalták el helyeiket és közös összefogással biztosították a munka zavartalan menetét. A gond, az aggodalom azonban már az őszi hónapokban köszöntött be, és nem is maradt távol az iskolai év végéig. Működésének végéhez közel álló Hatvani Lajos zenetanár megrongált egészségének helyreállítása végett decembertől kezdődően betegszabadságon volt. Munkakörét az iskolai év végéig Bolvári Zoltán oki. tanítóképző-intézeti zenetanár látta el.

„Ki a jó tanító?“ kérdésbe sűrítette a tanári testület a célkitűzéseket azzal, hogy a kérdésre a munka minőségével ad feleletet. E kérdés volt az irányadó a tanmenetek elkészítésében, az óravázlatok megírásában, a szaktanári munka elrendezésében, a nevelési és oktatási problémák meglátásában, megoldásában, a baráti kapcsolat ápolásában, a nevelési munka értékelésében. A kérdésből fakadó teendők arányosan oszlottak meg a tanári testületben. Az órarendszerű elfoglaltság munkatöbbletet nem okozott; a szaktanárok saját tantárgyaikhoz jutottak, ismeretlen munkaterületen senkinek sem kellett utat törni.

A munka rendes ütemben haladt; sem külső, sem belső kö-