Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1935
75 és azok bizony nap-nap után előkerültek, hogy ily módon hidalja át azt az űrt, mely a tanteremtől való megválás után támadt. Sokát foglalkozott különféle iskolai kérdésekkel és akivel látogatói közül rokonszenvezett, azokról oly lelkesedéssel beszélt, mintha a tanteremben tanítványainak tartott volna magyarázatot. Tanár maradt most is és száz százalékban megállja helyét, ami az 1930/31. évi értesítőben személyével kapcsolatban olvasható: »Mint tanár a gondos előkészülés, módszeres tanítás és fáradhatatlan ügybuzgalom mintaképe s ebben rejlett rendkívüli nevelői hatása tanítványaira«. Fáradhatatlan volt most is! Szép, tetszetős külsejű és kényelmes beosztású házát ezekben az években is sokan keresték fel, akik a Tókertben tervezett építkezésükben tanácsra szorultak. A Tókert kérdése épp úgy szivéhez nőtt, mint a tanterem. Ismerte is mindenki a »Tanár urat«. Az ő buzgóságának, alaposságának és gondosságának köszönhető, hogy a város igen csinos negyedében gombamódra nőttek a szebbnél-szebb házak. A kertváros történetéből Juhász Imre neve nem hiányozhatik. Munkás élete e két helyen — az iskolában és a társadalomban — folyt le. Egyiket sem rövidítette meg. Bőségesen kapott mindegyik, mert tellett gazdag tárházából, szivének jóságából. Az intézetben szinte második otthona volt a kémiai és fizikai szertár. Kiváló szaktudásáról, lankadatlan szorgalmáról, gyüjtőszenvedélyéről beszél az a sok ásvány, eszköz, iskolai szerelvény, amellyel szeretett helyét ellátta. Látva a sok szegény diákot, az ifjúsági segítőegyesület megszervezésével könnyített a nyomorúságon. Közel ezer tanítványa közül sokan a világkatasztrófának lettek az áldozat'ai. Azok neveit összegyűjtötte, a szükséges anyagiakról is gondoskodott — és ma az Alma Mater kegyelettel őrzi a főbejáratban elhelyezett márványtáblán drága emléküket. A társadalom sem felejtheti el Juhász Imre nevét. Alig van egyesület, amelyet munkájával ne támogatott volna. Legkiemelkedőbb tevékenysége a szegény-ügy rendezése a háború éveiben. Az általa kidolgozott tervezetet más városok is átvették. Tehát kiváló szervező erő is ékesítette érzékeny pedagógus lelkét. Kedvelt munkaterülete volt még az IKN és az ott kifejtett' eredményes munkássága többszöri elismerést szerzett neki. Mindezeknek következménye, amit az 1930/31 -i értesítő tömören foglal össze: »Juhász Imre egyike ama keveseknek, akik mindig és minden körülmények között a társadalomban csak megbecsülést és elismerést szereztek intézetünknek és a tanítóképző-intézeti tanári níévnek a puritánságig menő tiszta s példás életével és jótékony egyesületekben folytatott iáldozatos tevékenységével«. így pergett le 32 esztendő s suhant el öt év a nyuglalom idejéből. Job- bulást keresve Budapestre utazott a Bethesdába és távol a szeretett családi fészkétől, idegen környezetben, magára hagyottal! hunyta le szemét.
