Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1934
22 nyességévcl. (Karácsonyi, húsvéti, pünkösdi szokások, farsang, jeles napok stb.) Természetesen nem szabad megfeledkeznünk a kirándulásokról sem. Könnyen elgondolható, hogy a tanár által vezetett ilyenirányú megfigyelés mily nagy mértékben szolgálná a növendékek helyes néprajzi gondolkodásmódjának kialakulását. A falusi ember az életet egyszerűen, de bensőségesen éli le. Az élet minden mozzanatát ősi szokásai, hiedelmei kísérik, melyeket nem ö maga talált ki, hanem a közösség termelt. Ehhez ragaszkodik mindenki, szigorú következetességgel ügyelve a hagyományokra. Innen van az, hogy a népélet ezen megnyilvánulásai oly sok értékes adatot őriztek meg számunkra és ezért szükséges ezen néprajzi adatok gyűjtése. De a szellemi néprajz mellett a tárgyi néprajzról sem szabad megfeledkeznünk. A gyűjtés itt is szükséges és itt megint a tanítóképzők járhatnának elől jó példával. A kisebb néprajzi tárgyak gyűjtését örömmel végzik a növendékek és elméleti tanulmányaikat szépen támogatná az intézet helyiségében berendezett kis néprajzi gyűjtemény. A környék néprajzi anyagának ily módon való összegyűjtése pár év alatt a különböző falvakból jövő növendékek révén nem okozna különösebb nehézséget. (Az elmúlt iskolai évben néhány növendékkel — rövid előkészítés után a húsvéti szünetben kérdőívek alapján összegyűjtöttem a környékbeli falvak táplálkozására vonatkozó néprajzi anyagot. Az inkább csak kísérletként megindított gyűjtés meglepően jó eredménynyel járt.) A szellemi és tárgyi néprajz területén a tanítóképzők feladata elsősorban a gyűjtés. Ha a növendékek ezt az intézetben megtanulják és azt is látják, hogyan és mit kell gyűjteni, hogyan kell a legjelentéktelenebbnek látszó dologban is meglátni a lényegest, akkor célunk felét már el is értük és a magyar értékek megmentését, a magyar kultúra megismerését igen nagy mértékben elősegítettük. Vitán felül áll, hogy az így előkészített és útra bocsájtott fiatal tanítók egészen más szemmel nézik majd a falusi életet, mint eddig. A gyűjtés, feljegyzés munkáját évközben, tanulmányaik során végeznék el a növendékek. A karácsonyi, húsvéti, de különösen a nyári szünetben kérdőívvel indulnának haza. Minden növendék kapna egy ívet, amelyen kérdések formájában vannak a megfigyelendő és feljegyzendő dolgok sorba szedve. Külföldön ez a módszer igen jól bevált. A néprajzi kutatás talán leg- nagyobbszabású munkája, a németek Sprachatlas-a, vagy a most készülő Volkskundeatlas hasonló elvek szerint gyűjtötte anyagát. Igaz ugyan, hogy ez csak úgy lehetséges, ha azok, akik a kérdőívek kitöltésére vállalkoznak, a néprajz elemeivel tisztában vannak. Csodálkozó irigységgel láttam a Marburg a. d. Lahn-i intézetben, mily tökéleteset alkotott e téren a német tanítóság. Amidőn így vázlatosan arra a kérdésre megfeleltünk, hogy milyen néprajzi ismereteket adjon az iskola, már részben arra a kérdésre is feleltünk, mit adhat a néprajz az iskolának. Ez utóbbit most már úgy is fogalmazhat-
