Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1932
4 zásnak tekintem. A tes'ttam és lélektan pedagógiai alapfogalmakat ad, ezekből szűrődnek le az ítéletek, a következtetések. Nincs lépés a tanításban, nevelésben, melyben nem szerepelne logika; a népiskolai tanítás logikailag induktív eljárás. Első lépés a helyes fogalomalkotás. Amikor azt mondjuk valakiről, hogy valamely dologról nincs fogalma, az annyit jelent, hogy nincs ismerete, legalább tiszta ismerete a dologról. Tiszta fogalom — tiszta ismeret! Amikor a tanítás alkalmával ismereteket közlünk, tulajdonképen ítéleteket reprodukálunk, a tanuló pedig: 1. vagy pusztán átveszi azokat, — megértés nélkül —; 2. vagy megérti, de nem foglal állást melléttök, vagy ellenök; 3. átveszi azokat, a tanító tudásiában bizakodva; 4. az ítéleteket a maga szemléletéből és eldöntéséből ismeri el helyeseknek. Ehhez figyelem és okoskodás kell, ez a legmagasabb fok: az önálló ítéletalkotás, érré ad ösztönzést a jó kérdés. ítélet és következtetés nem választhatók el a logikában egykönnyen, mert amit következtetésnek mondunk, az is ítélet. Egyik-másik tárgy, kivált gyakorlati alkalmazásában — folyton ilyen következtetésekre épít. Következtetési forma a definitio. A definitio az éles gondolkodásnak iskolája. »Aki jól megkülönböztet, az jól tanít!« Sok baj van ezekkel, mert a legritkább esetek közé tartozik, hogy növendékeink elfogadhatóan definiálni tudjanak. Rendszerint igen pongyola a definitiójuk. A bevezetés áttekintést ad egy ismeretterületen és különösen ismétléskor van a helyén. (A fogalmazás sikere is jobbadán az ismerettömeg helyes tagolásán múlik.) A bizonyítás próbára teszi a tanuló gondolkodását, és ha népiskolai vonatkozásban kevésbbé is, de a tanítóképzői oktatás menetében fontos szerepet játszik. Az induktiv eljárás az új (látszólag új) felfedezésével ösztönzést ad arra, hogy a tanuló résztvegyen a közös munkában. A deductio pedig az ismeretek értékesítésénél játszik nagy szerepet. Nem logikusan felépített ismerettömeg: ballaszt, lekicsinylése a növendék munkabírásának. Mert hiába: a tanulás végeredményében is munka és ezen nem segít semmiféle »módszereskedés« sem. Ide vág már Kästner W. mondása a XVIII. századból: „Zu meiner Zeit, da bot dem Kind die Hand der Mann. Das Kind das reckte sich und wuchs zu ihm hinan, Jetzt kauern zum lieben Kindelein Die pädagogischen Männelein.“ Az észt gondolkodással kell köszörülni. Pestalozzi szerint is az emberi természet a szemlélet tárgyait csoportosítani, elválasztani, egymás között összehasonlítani, azaz logikailag feldolgozni kívánja. Herbart szerint a tanítás mutasson, fűzzön össze, oktasson, filozofáljon. Messmer szerint a
