Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1928
18 2. Tanítás. Az év folyamán 14 értekezletet tartott a testület. Egyet a főigazgatói látogatás befejezésekor, október 31-én, a kir. főigazgató úr elnöklete alatt, 9 rendes havi és 4 rendkívüli értekezletet. A rendes havi értekezleteken főképen a tanítás tanmenetszerü előhaladásának figyelemmel kisérése volt legfőbb gondoskodásunk tárgya. Valamennyi gyűlésen szerepelt még a növendékek tanulmányi és fegyelmi elbírálása. Az írásbeli dolgozatok és a gyakorlati kiképzés rendjét hónapról-hónapra állapítottuk meg, az előbbit, a tanév elején a kir. főigazgató űr által jóváhagyott tervezet alapján. A tanítási órák kölcsönös látogatásán szerzett tapasztalatok megbeszélése is íe gyűléseken történt. Bár a rendkívüli hideg miatt a tanítás egy napig sem szünetelt, mégis kénytelenek voltunk majdnem három héten át, a legkritikusabb időben beszüntetni a fűtést mindazon nagyobb helyiségekben, amelyek bizonyos átmeneti intézkedés mellett nélkülözhetők voltak. így megszüntettük a csoporttanítást minden olyan tárgynál, amelynek tanítása csoportos beosztás szerint folyt. A tornaórákat 20—25 perces menetgyakorlattal pótoltuk. Azt a kis hátramaradást, amit ez a kényszerhelyzet okozott, itt-ott kis összevonással könnyen lehetett pótolni. A tanítás teljesen az új tanterv és utasítás szerint folyt. Csoportos beosztás szerint folyt a német nyelv tanítása az I—II., a szlöjd tanítása az I—III., az ének tanítása az I—V. és a természetrajzi, kémiai és fizikai gyakorlatok az I—IV. osztályokban, az osztályok mindenütt két-két csoportra osztva. A zeneoktatás is csoportokban történt mind az öt osztályban osztályonként négy csoportban. A fakultativ egyházi ének- és zeneoktatás a III—V. osztályokban folyt. A képesítő-vizsgálatok alkalmával a 28 képesített tanító közül 24 szerzett képesítést az egyházi ének- és zenéből is és pedig 17 r. kath., 5 ág. h. ev. vallásu intézetünkben, 2 ref. vallásu pedig a helybeli ref. tanítónőképző-intézetben. Ha elgondolom, hogy csak 15—20 évvel ezelőtt is minő áldozatokat hoztunk és erőfeszítéseket tettünk, hogy pl. Izlandról és Alaszkáról egy tájképet, vagy egy oceánjáró gőzöst homályos körvonalaiban a falra vetítsünk, a szemlélet gazdagítása céljából, ma pedig a kötelező filmelőadáson egy óra alatt a tökéletes képek ezrei vonulnak el szemeink előtt, az élő és mozgó világ egy-egy értékes darabja: nem tudom megmagyarázni azt a közönyt és ellenszenvet, amellyel a kötelező filmelőadás találkozott nem is olyan régen. De bármi lett légyen is ennek az ellenszenvnek az oka, el kell ismernünk, hogy a film lett a győztes s ma már az oktatás^ nak, tebbena szervezetében, hatalmas tényezője. Rá is szolgált erre a győzelemre, mert a múlt években felmerült panaszokat meghallgatva, értékes filmek kerülnek bemutatásra, arra is ügyelnek, hogy egy iskola ne mindig
