Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1926

A testnevelés szükségessége és tennivalóink.

I.

Az emberiség tevékenységének, törekvésének célja a tökéletesség felé való haladás és pedig a testi és szellemi tökéletesség felé. E kettős haladás a természeti népeknél egyenlő lépésekben történt. Lakásukat maguk építették és védelmezték, élelmüket harc útján szerezték: vadásztak, halásztak. Magukat és övéiket meg kellett védeniük ügyességükkel és testi erejükkel az állatok s a természeti ráhatások ellen, egy szóval helyüket minden téren meg kellett állniok. S e létért való küzdelem, mely testüket és lelkűket egyaránt foglalkoztatta, olyan testi szépséget s olyan lelki javakat kölcsönzött nekik (bátorság, önbizalom, tetterő, szilárd akarat stb.), melyekre irigységgel emlékezhetik a mai kulturember.

Amint azonban a kultúra és civilizáció olyan javakat hozott, melyekért nem kellett a testnek küzdenie, az egyensúly felbomlott s ezt a ferdeséget érezték meg pl. a görögök, akik sporttal és gimnasztikával igyekeztek a testet a visszafejlődéstől, legalább is a megállástól megvédeni. „Azok a javak, melyeket a művelődés és civilizáció egy népnek hoznak, nem ajándékok, mert ezeket más értékekkel kell megfizetni“ — mondja Niels Bukh. „Elvész az ifjúság eszményi testtartása és szépsége, ha a kelleténél több anyagi jóval rendelkezik“ — folytatja tovább. Színtiszta igazságok ezek, melyekre az élet szolgáltatja a való, de szomorú példát.

A természettudományok s technika haladásával a szükséges javakat könnyűséggel, minden testi fáradság nélkül szerezhetjük meg s ha népünk bizonyos rétege testi munkájával is tesz szert rájuk, ez olyan egyoldalú testi munka, mely inkább ártalmas a test szépségére, harmonikus fejlődésére, mint hasznos. A favágó, földmives, iparos izmainak, Ízületeinek csak csekély részét foglalkoztatja munka közben s azt is oly intenziven, hogy ezek erős fejlődésnek indulnak, inig a test többi része elsatnyul, elmarad a fejlődésben s eredményképen teljesen aránytalan testű, merev tartásu egyénekkel állunk szem- Jben. Sokan e hibás fejlődést, vagy egyáltalán nem fejlődést, észre sem veszik, hiszen ilyeneket látnak mindig maguk körül, megszokták őket. Ha azonban figyelemmel kisérnék a görög művészi alkotásokat, melyek modelljéül a görög ifjú szolgált, észre kellene venniük az e téren való elmaradottságunkat. Ma már a testi szépség és mozgékonyság csak eszmény, mely felé a kulturember sóvárgóan tekinthet.

l*