Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1912
/ *5/7- ( 'h Az év története. Az 1912. évi augusztus 31-én az I. osztálybeli növendékek zenei hallását és testi állapotát vizsgáltuk meg. Szeptember 2-án voltak a javító vizsgálatok, 3-án beírtuk a növendékeket, 4-én megnyitottuk a tanévet és 5-én megkezdtük a tanításokat. Munkálkodásunkra kezdettől fogva zavarólag hatott a tanárhiány. A nmélt. vall.- és közokt. m. kir. miniszter úr a múlt tanév végén kegyes volt megígérni, hogy a földrajz és a német nyelv tanítására szaktanárt küld. Szeptemberben vártuk a szaktanárt s mellette ideiglenes beosztással szakszerűen helyettesítettünk. Október elején értesültünk róla, hogy tanárt nem kaphatunk. Ekkor a német nyelv tanítását az I. és III. osztályban az igazgató, a II. és IV. osztályban pedig Kirchmayer Győző vette át. A földrajzot az I.—III. osztályban Kraft József helyettesítette. Október végén megbetegedett Juhász Imre s egészsége helyreállítására kénytelen volt szabadságot kérni. Tantárgyain az igazgató és Nagy Sándor tanár osztozkodtak. Decemberben Kraft József tanár behivatott a psychologiai tanfolyamra, Jankó László tanár megbetegedett. Kraft József paedagogiai óráit átvette az igazgató, de már Jankó Lászlót nem tudtuk helyettesíteni, mert a négy osztály mellett csak négy állandóan alkalmazott tanerőnk volt. Az igazgató vezette a köztartást és e mellett heti 28, Nagy Sándor tanár pedig heti 33 órán tanított. Végre miniszter úr is megszánt bennünket. December végén megbízta Felszeghi István oki. középiskolai tanárt. Hazajött Kraft József és meggyógyult Jankó László is és így újévtől kezdve február 12-ig csupán Juhász Imrét kellett helyettesítenünk. Ettől az időtől fogva azután a tanári kar teljes létszáma mellett munkálkodhattunk. E nagy hányattatást legjobban jellemzi az, hogy összesen 9 különböző órarendünk volt ebben az évben. Ha a tananyagot mégis teljesen elvégeztük, ha a növendékek előmenetelével nagy általánosságban megelégedhetünk, ezt a tanári kar tagjai buzgó munkásságának kell tulajdonítanunk. Személyi változás a) a tanári testületben annyiban volt, hogy amint már említettem, miniszter úr Őnagyméltósága Felszeghi István tanárt küldötte intézetünkhöz. Sajnos, a tanév végén ő is megvált tőlünk, pedig az ő szeretetteljes modorával, békességet kereső egyeneslelküségével és pontos kötelességteljesítésével úgy a tanári kar, l*
