Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1904-1905
20 Gyakorlati képzés. Tanártestületünk fokozottabb mértékben törekedett arra, hogy intézetünk növendékei oly gyakorlati készültségre tegyenek szert, hogy kint az életben — bármilyen jellegű iskolához kerülnek is — ne tapogatódzanak, ne ingadozzanak, hanem úgy a nevelésben, mint a tanításban határozott irányban, az elméleti és gyakorlati tudás minden fegyverével ellátva, haladjanak a felé a cél felé, melyet ha elérünk, az egyesek fajszeretőkké, a nemzet pedig úgy a szellemi, mint az anyagi téren erőssé, naggyá és boldogá lesz. Ez a cél csak úgy érhető el, ha a magyar néptanító úgy a nevelésben, mint az oktatásban a legszigorúbb nemzeti irányt követi s arra törekszik, hogy a gyermekek erkölcs-szellem világa fejlődésének oly irányt adjon, amely alkalmas arra, hogy a gyermekből vallásos, fajszerető és munkás ember váljék. Nagyon jól tudja tanártestületünk azt, hogy a tanító nevelői és tanítói feladatát csak akkor oldhatja meg eredményesen, ha tanítványait ismeri és szereti. A megismerés pedig csak úgy lehetséges, a megismerésből kölcsönös szeretet csak úgy fakad, ha minél több időt tölt a tanító tanítványai között. Egyik fő törekvésünk volt ebben az évben is, hogy növendékeink lelkében az igazi gyermekszeretet gyökeret verjen. Hogy ezt elérhessük, minden lehetőt elkövettünk arra nézve, hogy növendékeink minél több időt tölthessenek a gyakorló-iskolában, hogy minél több alkalmuk legyen a gyermekek életvilágának a megismerésére. Az I-ső és Il-ik osztály napi egy órában gyakorlati gyermektanulmányozást végzett. A 11-ik évesek ezenkívül párosával egy-egy teljes napon át a gyakorló- iskolában voltak egész éven át. A Il-ik évesek teendője a gyakorló-iskolában nem pusztán a néma szemlélődés. A második félévben már utasításaim szerint s közvetlen irányításom mellett, egyes könnyebb tárgyakból egy-egy fél órán önállóan is foglalkoztak. Ezzel az eljárásommal elértem azt, hogy mire a növendék a 111-ik osztályba ért, már nem volt előtte a tanítás új dolog s már kezdetben a legtöbb igen szép sikerrel tanított. A gyakorlati gyermek-tanulmányozási órákra s a gyakorló-iskolai tanításokra heti 2 órában a 11-ik félévben a tanártestület minden egyes tagja pontosan eljárt. Dacára azonban annak a nagy jó akaratnak, amelyet a tanártestület részéről tapasztaltam, dacára annak, hogy a gyakorló-iskolát a tanítások idejére megosztottuk s az igazgató szivvel-lélekkel segítségemre volt és van a gyakorlati képzésnél, azt az eredményt, amelyet mi elérni óhajtanánk, csak megközelíteni voltunk képesek, de elérni nem. Lehet, hogy talán a mi mértékünk nagyon is szigorú, de ezt kellett és kell alkalmaznunk a tanításban való jártasság mérlegelésénél, mert a mi elvünk az, hogy csak az olyan tanító felelhet meg hivatásának, aki az elméleti és gyakorlati tudásnak már a képzőintézetben oly fokára jutott, hogy aggodalom nélkül bocsáthatjuk őt az életnek. Hogy a gyakorlat terén teljes sikert érhessünk s érhessenek el a képző
