Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1903
78 hasonlóan érdekelt bennünket az a gyönyörű tájkép, melyet a püspöki székesegyház erkélyéről szemléltünk. Alattunk terült el a vár. melyet a Séd patak választ el az északra fekvő Temetóhegytől és az északkeleti irányban fekvő Hatrogyostól. Veszprém nagyon régi város, már a rómaiak előtt a eirnbeiéknek volt fővárosuk. (Régi neve Cimbriania.) A rómaiak után. a honfoglalás idejében Svatopluk tót királynak volt egyik fővárosa. A régebbi időben jeles iparos-város volt, nevezetes különösen szürposztó-iparáról és cukorkészítéséről. Hogy a szürposzté- és szürkészítő ipar mily fejlett volt, abból is látszik, hogy ezen mesterembereknek ma is külön városrészük van: a Csapószer. Emléküket a nóta is őrzi: „Cifra szűröm Beszperémbe vettem.“ A fényes, magas színvonalon álló tanítóközgyülésen jelen volt az ifjúság is emelvén a közgyűlés ünnepies voltát a Szózat és Himnusz szabatos eléneklésével. Este megtartottuk történeti hangversenyünket, melynek zajos, sőt fényesnek mondható anyagi, erkölcsi sikere volt. A közönség a vármegyeház dísztermében minden talpalatnyi helyet elfoglalt és a 17 számból álló műsornak csaknem minden pontját meg akarta ismertetni felejthetetlenül lelkes felbuzdulásában. A hangversenyt tánc követte. Másnap reggel kocsikra ültünk s kirándultunk a Balaton partjára, Almádiba, e gyönörü fürdő- és nyaralóhelyre. Útközben mélyen megragadta lelkünket a szelíd emelkedésen magában álló történeti emlék a szent-király-szabadjai templom, melyet még szt. István királyunk építtetett. Az utazásról és az Almádiban tötött kedves órákról Csák Sándor növendék említett uttrajzában a következőleg számol be : „Társaink, kik inég a „magyar tengert“ nem látták egyre nagyobb érdeklődéssel figyelték annak tükrét s midőn Vörös-Berény felett csakugyan előcsillant, rágyújtottak a „Hullámzó Balaton tetején“ kezdetű dalra. Szép szőlőkertek között haladtunk, sőt néhol már egy-egy villa is emelgette bádogfedelét. Ez az almádi-i határ. Amint egy csusztatónál kocsink leereszkedett, a nyaralóközönség barátságos kendőlobogtatással üdvözölt, amit mi is szívesen viszonoztunk. A Balaton partján voltunk. Almádiban dr. Óvári Ferenc országgyűlési képviselő úr, ifjúságunk jóltevője fogadott bennünket. Egy kis pihenés után megnéztük a fürdő berendezését, nevezetességeit: a tornakertet, az Óváry-féle légsátrakat; azután az Öváry-féle kilátóhoz mentünk, honnan alkalmunk nyílt a vidék szemlélésére. Az idő kissé borús lévén, zavarta a kilátást, amely azonban így is fenséges volt. Láttuk a somogyi patakokat, a veszprémi parton az akarattyai hires nagy szilfát, mely alatt a XVI. században a köznemesség gyülésezett.
