Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1903
3 A pápai állami tanítóképző tanártestületének Í903—4. évi reformtervezete. A lefolyt nagy szünidőben sokat gondolkoztam azon, mint lehetne intézetünkben a tanítóképzést a népnek sorsával szorosabb kapcsolatba hozni. Az igen tisztelt tanári testület rég szakított a tanítóképzés kérdésének pusztán prelegáló, száraz, oktató módon való érvényesítésével, mert hiszen nem egyszer mondá ki határozataiban, hogy az ifjúságnak mindenkor alkalmat ad a tanítóképzés körébe tartozó gondolatok gyakorlati alkalmazására, vagyis minden tekintetben az aktivitás terére lépett. Hogy a tanítónevelésnek ez a módja természetszerüségénél fogva biztos sikert igér, azt misem igazolja jobban, mint a gyakorlati kiképzés terén elért eddigi eredmények. Mondanom is felesleges, hogy gyakorlati példa nélkül ifjúságunkat a néptanító társadalmi feladatainak megoldására ránevelni nem lehet. Hiába prédikálunk mi a katedráról az ismétlő-iskolák céljáról, szervezetéről, fenntartásáról és vezetéséről, ha alkalmat nem adunk maguknak az ismétlő-iskoláknak megszemlélésére, szervezésére, a bennük való tanításra. Hiába tartunk a katedráról lelkesítő beszédeket az ifjúsági- és népkönyvtáraknak nemzedékeket átalakító hatásáról, felállításuk módjáról, ha a mi tanulóifjúságunk velünk együtt meg nem csinálja a könyvtárszervezés, vezetés és fenntartás nemes munkáját. Hiába tartunk elméleti magyarázatokat tanítványainknak arról, hogy majdan, ha néptanítókká lesznek, mint alakítsanak társaságokat a falu ifjúságából, ha már itt az intézetben nem gyakorolhatják magukat az ily társaságok szervezésében, fenntartásában és vezetésében. Hosszas megfontolás után arra a meggyőződésre jutottam, hogy mi az 1903/4. iskolaévben három népnevelői ideát úgy tanítványaink, mint a magunk túlterhelése nélkül igen szépen valósíthatunk meg. Az első lenne egy gazdasági ismétlő gyakorló-iskolának a szervezése. Feleslegesnek tartom bővebben fejtegetni, hogy tanítónevelésünk ismétlő-iskola nélkül hiányos. A mi tanítványaink a gyakorlati életben nemcsak mindennapi, hanem ismétlő-iskolát is kötelesek vezetni. Kérdem, hogyan fognak ez utóbbi kötelességök- nek eleget tenni, ha ismétlő-iskolát még csak nem is láttak. E hiányt szeretném a tervbe vett gazdasági ismétlő-iskolával pótolni. Hogy miért hozom javaslatba az általános műveltséget szolgáló ismétlőiskola helyett a szakirányú gazdasági ismétlő-iskolát, annak oka igen egyszerű és világos. A mi intézetünk az „Alsó-város“-hoz tartozik. Ennek néye, amint az igen tisztelt tanári testület jól tudja, gazdálkodással, földmíveléssel foglalkozik. Ismétlő-iskolánk tanulói az „Alsó-város“-ban lakó földmíves- és zsellérnép gyermekeiből kerülnének ki. Mert ez így van, nekünk gazdasági ismétlőiskolát kell szerveznünk. l