Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1903

Megfigyelés.

I. osztály.

Heti 2 órán.

A tanítóképzőbe lépő 14—15 éves ifjaknak nincsen a népnevelői pályáról csak megközelítően is hűséges képök. Nem is lehet. Eljönnek hozzánk, mert szülőik úgy akarják. Mindegyik szülő vonzóvá, kedvessé teszi a fogékony lelkű ifjú előtt a tanítói pályát. Mintha hallanám jóságos, bátorító, lelkesítő szavaikat: „Igen, fiam, tanító léssz. Látod, csak négy évig kell tanulnod s ha igyekezel, négy év múlva 800—1000—1200 korona fizetésed lehet. Úgy-e sok pénz ? Mily jól élhetsz meg abból! Nem lesz más dolgod, mint a gyermekeket tanítani és ha megtanulod az orgonálást és az éneklést, a templomban orgonálni, énekelni és a temetéseknél a lelkészt kisegíteni. A tanítói pálya nagyon könnyű. Úgy fiam, úgy, csak légy te tanító. De meg látod is, hogy mi nagyon szegények vagyunk. A tanítóképzőben ingyenes vagy féldíjas tanuló is lehetsz. A magunk jövedelméből nem tudnálak tovább taníttatni. Ha a tanítóképzőbe nem mennél, kénytelen lennék téged iparos vagy kereskedői pályára adni“. így folyik a beszéd, a rábeszélés. Az egyik tanulót a szegénység, a másikat a tanulásban való gyengeség, a harmadikat az ipari és kereskedői munka megvetése, a negyediket a szülők festette ragyogó ábrándképek vezetik hozzánk. Akad a sok között egynéhány olyan ifjú is, akit nem a mesterséges rábeszélés terel mifelénk, hanem a tanító magasztos hivatásának varázsereje. Nem tudják ezek sem, mi vár rájok, de azért teljes szeretettel nyugosznak meg a jó szülök tanácsadó szózatán. Ahány a jelentkező tanuló, annyiféle a tanítói pályáról alkotott sejtelem- szerű képök. Van-e a földön szebb feladat, mint ezt az ifjúságot lassan-lassan hivatásának tudatára ránevelni? Az elöltünk megjelenő 40—50 sejtelemszerü képből a magyar néptanító eszményi hivatásának csudás képét megalkottalni ? És az új tanulók 1—2 hét alatt átérzik, hogy az a hely, ahova ők léptek, szintén templom, mint a régi, amelybe azelőtt jártak, de mennyire más minden anyagi és szellemi mozzanata. Mily gyönyörűség, amikor az átalakulás kezdetét veszi s az ifjú önmagától jön rá eddigi tévedésére s megérzi, hogy az ö új templomában nem az anyagiasságnak, hanem a nemzet géniuszának, magasan szárnyaló hazafias érzelmeknek építenek oltárt, amelynek lényénél és melegénél új világosság, új élet ébredez az ő lelkében. Egy-két hét alatt megnyílik az ifjú ajka s lelkesülten mondja: „Be szép, be édes ez a munka. Nem ilyennek gondoltam e helyet“.

Az új oktatóterv a gyakorlati kiképzést a III. osztályban kezdeti meg. Újra és újra hangsúlyozom, hogy jó tanítókat, hivatásukért lelkesedő népnevelőket csak abban az esetben adhatunk édes hazánknak, ha a szoktató munkát már az ifjúnak a tanítóképzőbe való belépésekor kezdjük meg. Eddig is szoktattunk, csak-