Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1903
äö iából kikerült nemzedékekkel szemben, mint a társadalom tanult és művelt tagja, hazafiin kötelességeinek. Szomorú dolog lenne, lia a vezetésünkre bízott ifjúság azzal a gondolattal hagyná el intézetünk küszöbét, hogy a gyakorlati életben más kötelessége nincsen, mint a mindennapi iskolában nevelni és tanítani. Én a részletesen kifejtett három dolgot célnak és eszköznek tekintem. Cél annyiban, amennyiben az „Alsóváros“ ifjúságát és népét hazafias irányban neveljük, eszköznek pedig oly értelemben, hogy az intézményekkel a mi ifjúságunkat jövő népnevelői, társadalmi kötelességeik nemes betöltésére ráneveljük. Nem egyebek tehát e mindenekfelett magasztos célú intézmények, mint a nemzeti szociál-pedagógiai nevelésnek kiválóan példás eszközei. Tisztelettel kérem a tek. tanári testületet, tegye ezeket az ügyeket a tanári testület ügyeivé s bízzon meg engem az előintéz- kedések foganatosításával. Továbbá tegye közzé e javaslatot a Magyar Tanítóképzőben, felkérvén az ország többi tanító- és tanítónőképzőjét hasonló cselekedetre, végül szólítsa fel a „Tanítóképző Tanárok Orsz. Egyesületének“ elnökségét, hogy az ifjúsági könyvtárak tárgyában hozott határozatát hajtsa végre. * * * A pápai állami tanítóképző tanár-testületé e javaslatot egész terjedelmében örömmel tette a maga ügyévé s kimondta, hogy a felvetett eszmék megvalósításáért erkölcsi felelősséget vállal. A tanári testület az iskolai év folyamán még más neveléstanítási kérdéssel is foglalkozott. Tanulmányának tárgyává tette a gyermekpsychologiát; megvitatta a gyakorlati kiképzéssel kapcsolatos kérdéseket, elmondotta részletesen véleményét a tanitóképző- intézeti ifjúsági könyvtárak létesítésére nézve. Serény munkában telt el ez az iskolai év is. Köszönet iileti mindazokat, akik benne részt vettek. II. Az év története. Az 1903—4. iskolai évet pontosan kezdtük meg. Az intézeti életet semmi sem zavarta. A tanárok és az ifjúság egészségi állapota általában véve jó volt. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztérium — amint az alábbiakból kitűnik — nagy gonddal és körültekintéssel tette lehetővé az intézet fokozatos fejlődését. Az 58.423. sz. rend. Amberg József tanár II. korpótlékát utalványozta. A 65.999. sz. rend. Antal Lászlót felveszi az I. osztályba.
